A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Sápi Lajos: Faragott kapuk Debrecenben

Debrecenben szokásos volt a szemöldökgerendát „magyar bajusz" formára kifaragni, amikor a gerenda ajtó nyílásába eső részét nem körívesen, illetve segment ívesen, hanem a magyaros bajusz viselet felső ívelésének megfelelő formában alakították ki. Itt az ívelést mindig szabadkézzel rajzolták fel. Gyakran a középső leálló kis ívháromszöget is kiképezték és díszítették. Sőt a Lorántffy utca 8 szám alatt még meglévő szemöldök gerendán a bajusz felkunkorodó két végét díszes kifaragással alakították ki, — mely jellegzetes népi motívum. Itt az eredeti kisajtó elpusztult és a jelenleg használatban lévő már egy későbbi időből származik (4. kép). A kapuszárnyak formái és díszítési kialakításai eltérőek voltak. Az épületeken alkalmazott stílusnak megfelelően meghatározták a kapuk formai megjelenését. Szerkezetük azonban a kapuknál mindig gerendaváz, a gyalogbejáróknál pedig deszkaváz volt. A kapuk gerenda szerkezetében a sarokfa mindig keményfából készült, míg a váz többi része a könnyebb fenyőfa volt. Eleinte a sarokfa alsó és felső végét meghosszabbítva azt sarokcsapnak is felhasználták, majd később vassarokcsapot erősítettek rá, melyet már nem kő és fa, hanem vasperselyben járattak. A kapuk külső borítása félhoronnyal ellátott deszka volt, melyet rendesen meggyalultak és éltompítással látták el. Általában a díszítésük megegyezett a kisajtó kiképzésével. Később hézagtakaró lécet is alkalmaztak. A gyalogbejáró ajtó deszkavázára a külső felületen keretbe foglalt keresztalakú rámát alakítottak ki, melyben vízszintes vagy ferde irányú félhornyos zsaluleveles borítást alkalmaztak. A kisajtók kialakítása mindig díszített volt, és mind a keretet mind a zsaluleveleket nemcsak éltompítással, hanem gyakran tagozott díszítéssel látták el. A kapukon és kisajtókon alkalmazott kovácsolt vasalás ha szerényen is, de mindig mintásán díszített volt. A nagyüzemi tömeggyártás megindulásával a kézimunkával készült zárak és címek, melyek az állandó használat következtében tönkrementek, lassan teljesen eltűnnek és hírük sem marad. Elfoglalja helyüket a típuszár és felszerelése. A még fellelhető jellegzetes ajtócímekből néhányat az (5) számú kép tüntet fel, mely eleinte vaslemezből készült, s csak később az 1800-as évek második felében tértek át a tömörebb vasból készült címek alkalmazására. A kisajtóhoz mindig kisebb méretű zárcímet készítettek, míg a zártsorú épületeknél a kocsibehajtó kapuval összeépített gyalogbejáróajtóra már nagyobb címet helyeztek el. Az ajtózár címek jellegzetes kialakítására bemutatunk néhányat a különböző időkből. Az 1700-as évek végéről származó Domb u. 8 szám alatti kilincs és cím a most ismertetett lakatos munkák közül a legrégibb. Egyszerű vaslemezből készült, és csak a kilincs állandó használatával előálló kopás megelőzésére erősítették meg egy melegen rákovácsolt vastagító körlemezzel. A zárcímet mintás sík kimetszéssel díszítették és kovácsolt szeggel erősítették fel. Az 1800-as évek elejéről való a Csemete u. 5. szám alatti cím és kilincs mely már díszesebb sík kivágást tartalmaz. Itt már nemcsak a kilincs, hanem a kulcslyuk körületét is rákovácsolt díszes lemezzel erősítették meg. Hasonló elgondolások alapján, de más díszítő elemekkel készült a Hajnal utca 3. szám alatti cím, mely már egy későbbi eredetű ajtólapon van elhelyezve. Készítési ideje összeesik a Csemete utca 5. sz. alatti zárcím korával. Egyszerűbb kialakítású, de már lényegesen vastagabb kovácsolt vaslemezből készült az 1860-as évekből való Fazekas Mihály utca 2. szám alatti ajtócím, mely szintén egy újabb időben készült ajtóra van felszerelve. 380