A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Sápi Lajos: Faragott kapuk Debrecenben

1. kép. Mester utca 27., 25., 23. sz. házak ták ki és csak később, az anyagi erők javulásával tértek át az előbb említett, viszonylagos biztonságot jelentő fa, majd téglakerítés építésére. így az egyes telkek megnyugtató biztonsága egykor komolyabb támadás ellen alig lehetett elképzelhető. A koraközépkorban, a lakosság szaporodásával az önálló ősi tele­pülések a jelenlegi városközpont területén már szűknek bizonyultak, az egyes lakott részek terjeszkedésével, összenövésével az eredeti magtelepülés megválto­zott új utcák létesültek, mint a Csapó utca, Péterfia utca. A településnek ezek az új részei már rendezett beépítési formával alakultak ki a nőtt város törvényszerű jellegét hordozva település hálózati rendszerükön. Az egyenes utcák homlok vonalán szélesebb és lényegesen mélyebb telkek keletkeztek. Itt a telkek meg­hosszabbodott utcai határvonalán még nagyobb költséget és karbantartási terhet jelentett a kerítés létesítése. Az így kialakult jellegzetes beépítési módra és debreceni városképre nagyon jellemző Zoltai Lajos által az 1880-as években ké­szített eredeti rajz az ősi Mester utca néhány házáról. (1. kép) A rajz Dr. Ecsedi István volt múzeum-igazgató 23. számú szülőházát és a mellette levő két telek beépítését mutatja be az 1802. évi nagy tűzvész után megépült jellegzetes kerí­tésekkel, kapukkal. A telkek beépítésénél a korábbi jelleg egységes visszacsengését még fellelni a bemutatott képen, mivel ezek létesítésének idejében a város valamennyi terü­letén túlnyomó részben ez az építési forma uralkodott. A nem szakember által készített, a valóságnak megfelelő rajzon szépen felismerhető a XIX. század klasszicista stílus törekvései Debrecenben, bár az egyes épületrészek még a ba­rokk és copf stílus jegyeit is hordozzák magukon. A legtovább fennálló középső 25. számú épület az 1944. évi bombázás alkalmával súlyosan megsérült és romo­sán állott fenn 1964-ig, míg lebontva a helyén 1965—66-ban egy háromemeletes társasház épült. Ezzel az épülettel eltűnt az utolsó emlék is ebből az együttesből. Az összehasonlítás céljából bemutatott, a jelenlegi állapotot feltüntető (2. képen) már teljesen más jellegben létesült épületeket találunk. A 23. szám alatt levő földszintes szecessziós stílust követő és a 27. szám alatti vakablakokkal kialakított kerítéssel létesült ugyancsak szecessziós stílusú lakóház a közöttük felépült jellegtelen társasházzal, már egy megváltozott, új városképet ad. Ez az épületegyüttes mely a századforduló szecessziós stílusában, illetve a napjaink­373

Next

/
Oldalképek
Tartalom