A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Ujváry Zoltán: Egy genre-típus a népi dramatikus szokásokban

ban foglalkozott, hangsúlyozta néprajzi jelentőségét.

9 Rámutat arra, hogy a vándorlások oka elsősorban a XVIII—

XIX. századi gazdasági viszonyokban keresendő. Az akkori Felső-Magyarország területén élő szlovákok a legkülönbözőbb háziipari termékekkel Magyarország távoli pontjaira elmentek és áruikat eladták vagy cserélték. Azonban nemcsak Magyarország területén vándoroltak, hanem távolabbi országokat is felkerestek. Különösen az edényeket javító mesterek és a gyógyító cikkeket (bizonyos növényfélék, vadállati eredetű zsír stb.) áruló emberek kerültek el otthonuktól gyakran több ezer kilométer távolságig, olykor Kína, Afganisztán határáig.

10 A szlovák vándorok közül különösen ismertté váltak a cserépedényeket dróttal javító, összekötő mesterek, a drótosok. A múlt század első évtizedeiben Európa legkülönbözőbb pontjain feltűntek. Bejárták az akkori Oroszországot, végigvándoroltak a Balkán félszigeten és eljutottak Kis-Ázsiába is. Nyugat felé Németország, Franciaország területén is végighaladtak.

11 Az első világháború előtt a drótosok főleg Trencsén megyéből származtak.

12 Jelentőségüket egy statisztikai adat jól mutatja, amely szerint 1900-ban megtartott népszámlálás alkalmával Trencsén megye két járásában 670 embernek volt főfoglalkozása a dróttal való munka.

13 Egy múlt század eleji közleményben olvasunk arról, hogy Szepes megyében is éltek szlovák drótosok, akik az egész országot bejárták.

14 Zemplén megye magyarországi területén élő szlovákok között pedig egészen napjainkig vannak, akik edényeket javítani Magyarország különböző pontjaira elmennek.

15 Az edényjavító szlovák vándormesterek kezdetben a cserépedényeket dróttal javították, összekötötték, később rátértek a vas-, pléhedények javítására is. A javító munka mellett drótból készült cikkeket is árultak, így pl. egérfogókat, különböző dísztárgyakat,

16 apró használati tárgyakat, mint pl. a pipára való kupak, pipaszurkáló stb.

17 A vándorló szlovákok annak a népnek a nyelvén igyekeztek beszélni, amelyiknek a területén jártak. Idegen nemzetiségű falvakban mindenütt arra töre9 Gunda Béla: i. m. Gunda Béla: Az orosz vengerec ,házaló kereskedő' jelentésének néprajzi vonatkozásai. Ethnographia, LXV. 1954. 76—86.; Gunda Béla: A magyar népi műveltség keleteurópai helyzete. In: Néprajzi tanulmányok (Budapest, 1949) 14. skk.; Gunda Béla: Magyar— szláv néprajzi kapcsolatok. In: A magyarság és a szlávok (Szerk.: Szekfü Gyula). (Budapest, 1942) 218 skk.; Gunda Béla: Néprajzi gyűjtöuton (Debrecen, 1956) 121 skk.; Gunda Béla: Wandering Healers, Medicine Hawkers in Slovakia and Transylvania. Southwestern Journal of Anthropology, V. 1949. 147—150. 10 Gunda Béla: i. m. 1954. 76, 1956. 121.; Idevonatkozóan 1. még: Banner Benedek: Házalók népünk szolgálatában a XXI. század második felében. Ethnographia, LXI. 1948. 110—116.; Bednárik Rudolf: Hmotná kultúra slovenského l'udu. In: Slovenská Vlastiveda, II. (Bratislava, 1943) 224—230. További irodalom Zatko Rudolf és Gunda Béla tanulmányaiban. 11 Pechány Adolf: A magyarországi tótok. (Budapest, 1913) 123.; Matter János: Trencsén megyei drótosaink. (Csurgó, 1899) 65. 12 Gunda Béla: i. m. 1954. 76—77.; Matter János: i. m. 1899. 8—11. 13 Pechány Adolf: i. m. 1913. 124. 14 „Némely Magurai helységekben, р. o. Kamjonkán, és Lipniken, laknak azon drótosok, a' kik drótjaikkal az egész Országot járják meg." —, Szepes Vármegyének Statistikai Átnézése nemzeti gazdaságbeli tekintetből. Tudományos Gyűjtemény, 1823. 27. 15 Gunda Béla: i. m. 1954. 77. 16 Pechány Adolf: i. m. 1913. 122. 17 „Ellátják a kamrákat egérfogóval, a csűröket tőrökkel, a pipákat pompásan font kupakokkal, a pipázókat pipaszúrkálóval." Hazánk s a Külföld, 1867. 604. Alföldi vásárról olvassuk helység megjelölés nélkül: „Odább vannak a szűrszabók, tatai kartonfestők, privigyei kékposztósok, a gyolcsos tótok, a szegedi késárusok, kalaposok és szíjgyártók. . ." Hazánk s a Külföld, I. 1865. 484. 359