A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése

da), a szalma (zsúp), a nád, stb. a lényeges. Az itteni házak különben a középmagyar, azaz az alföldi háztípushoz tartoznak, a kétosztatú putriházból fejlődtek földfeletti háromosztatú, nagyrészt tornácos házakká. A tető általában kontyolt, de sok a kanfaros is. A két település házai a nyírségi házakkal, a nyírségi népi építkezéssel mutatnak rokonságot, a jómódúak házai a nemesi házakhoz hasonlóak. Ezek a kuriális építmények alig különböznek valamiben is a parasztházaktól, jellemzőik a tornác és annak egy sajátos formája az ívelt tornác, az ambitus. A két homoki hajdúváros építkezése a kötött talajon települt hajdúvárosok építkezéséhez képest fáziseltolódást mutat és napjainkban az általánoshoz és a többi, a fekete földi hajdúvárosokéhoz hasonló, sőt azonos változásoknak van kitéve. Ezek a változások kevés kivételtől eltekintve, a formákat érintik, a hagyományos építőanyagok- és technika érintetlen. A változás jó kifejezője a parasztság gazdasági-társadalmi- és kulturális életében végbemenő változásnak. A korszerűtlen, az egészséges élet követelményeinek nem megfelelő öreg házakban sok szépség rejlik. Az évszázados házépítőgyakorlat, a hosszú-hosszú idő óta élő, alkalmazott építőtechnikák sok esetben páratlan szépségű arányokat 30/a. kép. Hajdúhadház, Zrínyi u. 13. Péntek Ferenc kuriális házának homlokzata 303