A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Sterbetz István: A reznektúzok kérdése a magyar pusztákon

vonulási adattal rendelkezünk. Az előfordulási adatok térbeni megoszlásában tradíciós vonásokat találunk, amennyiben a Kisalföldön a Hanság és a nyugati országhatár sávjában, a Nagyalföldön pedig a Hortobágy—Nagykunság—Tisza —Maros szögének pusztaságain e faj következetesen előkerül. A vonuló reznekek általában ritkán kerülnek szem elé. Rejtőző magatartásuk és ember által keveset látogatott tartózkodási helyük megnehezíti az észrevételüket. Többnyire későőszi-téli fácánvadászatokon riasztják fel az elgazosodott szántóföldeken, réteken megszálló példányokat. Ezért joggal feltételezhetjük, hogy valójában rendszeresebben és nagyobb számban vonul át az orszá3. kép. Egy Hódmezővásárhelyi környékén gyűjtött reznektúzok (1953. XI. 30.). Fotó: dr. Sterbetz gon, mint ahogy ez az adatgyűjteményünkből megállapítható. Ezt valószínűsíti a Kardoskúti-természetvédelmi terület példája is, ahol az utóbbi években igen gyakran — az utolsó öt évben naponta — bejárt rezervátumon s annak környékén tizenöt év alatt tizenhárom alkalommal sikerült megtalálni a rezneket. A kardoskúti megfigyelések három esetben igazolják a madár több napra terjedő tartózkodását. A napokon át ismételten megfigyelt kardoskúti példányok mindhárom madár esetében a rezervátumot átszelő szikestó Suaeda és Bolboschoenus foltokkal borított, száraz partszegélyén tartózkodtak. Nappal sohasem merészkedtek elő a sós vegetáció védő rejtekéből, hajnalban és alkonyatkor azonban a tómedertől távolabb is elbogarásztak. Ember közeledésére először felrepültek, majd a tó közelében leereszkedtek és sebes futással tűntek el a parti növényzetben. A vonuló reznekek táplálkozására a Tisza—Maros szögében az alábbi konkrét adatokkal rendelkezem: 1. Hódmezővásárhely 1953. XI. 30. (gyomortartalom) Zabrus tenebroides 12, Chitintörmelék, Medicago sativa levél, 3—4 mm-es, apró kavicsok. 2. Pusztaottlaka 1965. X. 24. (gyomortartalom) Medicago sativa levél 43, 28