A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése

„Vess a' mit még nem vetettél, Kőfalat most jól kezdettél, Méheket ki-menni hagyj, Plántáidnak vizet adj."

74 A házépítés idejét nagyban befolyásolja az építőanyagok összegyűjtése, előkészítése. Általános szokás, hogy az építőanyagot már előző évben megszerzik, előkészítik és a telekre hordva, ősszel és télen a helyszínen tárolják. Vonatkozik ez a vályogra is, amit az őszi és a téli időjárás elől kukoricakóró fedéssel védenek. A házépítés a legkezdetlegesebb körülmények között is szervezett munkaként folyt. Mind Hadházon, mind Vámospércsen kalákában ment a földmunka, beleértve a falhúzást is. A közös munkára régebben hívogattak, manapság már inkább jelentkeznek rá. A részvevők ebédet kaptak. A közös munkában elsősorban a rokonság arra alkalmas tagjai vettek részt, de részt kértek és kérnek belőle a volt és leendő szomszédok is, mert azt tartják, hogy a viszontszolgálatot nem szabad elszalasztani és különben is — ahogy mondják — jobb, ha szomszédok, cimborák építenek, mert „a rokont az Isten adja, a barátot meg magam választom". A rokon ne szerezzen jogcímet segítségével a dolgok későbbi irányításához, például esetleg az örökösödéshez. A közös munkában résztvevőket magukat és tevékenységüket segítségnek hívják és a közös munkával készült házról a gazdája azt mondja, hogy mások segítségével építette, vagy teljesebb formában: „magam erejéből mások segítségével építettük." Sem az építés megindulásának, sem befejezésének nincs ünnepélyes jellege. Ami munkát csak el tudnak végezni, mindet maguk csinálják. Az egész családnak van ilyenkor feladata. Az asszony főz és élelemmel látja el nemcsak a családot, hanem a segítségeket is. A gyerekek ivóvizet hordanak a dolgozóknak, vagy adogatnak a kéréseknek megfelelően kéz alá anyagot, szerszámot. A fenőtt férfiak ássák az alapzatot, döngölik a fundamentumot, rakják vagy verik a falat, sőt olykor-olykor falazzák is a vályogból készülő építményeket. Ugyancsak ők készítik a tetőzetet, valamint a kéményt is. Meg kell jegyezni, hogy a paticsfalú, fecskerakású és a vertfalú ház vázának, illetőleg tetőszerkezetének elkészítéséhez és felállításához nem alkalmaztak mesterembert, például ácsot a legtöbb helyen. Ezt a munkát azok a barkácsoló segítségek végezték el, akiknek képességeik alapján a közös munkára való megnyerése az építtető gazda legfontosabb feladata volt. Mesterembereket, tehát kőműveseket, ácsokat, és asztalosokat csak a vályog- és téglafalú házaknál dolgoztattak, illetve dolgoztatnak napjainkban is. A nők az építőmunkából kevésbé veszik ki részüket, leginkább a tapasztás, a sármunka hárul rájuk. A sárkészítés, a sárhordás azonban nem az ő feladatuk. Annak ellenére, hogy az építkezést nem mesteremberek folytatják, a nagyobb házaknál és egyes esetekben végzett munkájuk alapján a hadházi emlékezet Meleg László (1920—30 között működött, ő építette a Dudinszky-féle házat is), Dvorak József (az apja, János, vándorolt be, mesterségét Debrecenben tanulta, ő építette a Kultúrotthont manzardtetővel, többek között a Müller- és a Hadházy-házat), Tóth Márton (valamint az apját, ugyancsak Márton), Zandt László, Fórizs Lajos, Molnár László és Bagi Miklós kőművesek nevét őrizte meg. Lakatos vagy Üti Gyuri kemecéiről volt híres. Zandt Lászlót is jó kemencekészítőként tartják mindmáig számon. Az ácsok is fontosak voltak, többnek a neve, emléke fönnmaradt. így a Sütő Imréé, Varadi Sándoré, Varga Imréé. Varga Sándor ma is élő, jóhírű ácsmester, a Bácsi ács74 Földi János: Április, az Égi jegy szerént Bika hava. Földi János Költeményei. Kiadta és bevezette: dr. Mixich Lajos. Régi Magyar Könyvtár 25. (Budapest, 1910) 194. 274