A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Gunda Béla: Részletek a Magyar Néprajzi Lexikonból

leöntve hús mellé kerül az asztalra. A XVI. sz.-i erdélyi fejedelmi szakácskönyv szerint a 6-t salátaként eszik. Többféle fogyasztását írja le K. Mátyus I. is, nem felejtkezve el különböző orvosi hasznáról (,,a' Venusra is ösztönözni, a' szívet vidítani, az agyvelőt erősíteni tartatik"). A 6 XVIII. sz.-i debreceni fogyasztását a botanikai irodalom mellett a diákköltészet egyik propositiója is megörökítette, amelyből kiderül, hogy a város piacán árulták: „A piaci kofa készíti a bicskát, Hogy ásson az erdőn majd sok bubojicskát, Vagy jányának mondja: Leányom, eredj el Az erdőre, rakd meg magad galambbegygyei, Megveszik az urak, mert jó salátának, Tavaly is csak ezért sok jó pénzt adának.''

, A beregi, szatmári, mezőségi, hajdúsági magyarok azt tartják, hogy tavasszal addig ehető míg az ég meg nem zendül. A 6-nak igen változatos a népnyelvi elnevezése (pl. Székelyföld: 6araboly, bobályka, bösövény, buboicska, buburicska, födi pityóka, turbolya,Zemplén: bóbiska, trombujka, Vas m.: gusbót, Nyitra: mihálka, Heves, Nógrád: mihóka, pisojka, Tisza vidéke: turbolyká). A baraboly, bobályka, Mihályka monya elnevezés a XVI. századi szakácskönyv irodalmunkban is előfordul. A 6 Jókai M. fantáziáját is megragadta. Bálványosvár с regényében Imola zsákszámra szedi a 6-t s az egyéb ehető vad növényeket. A 6 répagyökerét eszik a németek (az erdélyi szászok is), románok, szlovákok, lengyelek, oroszok, volgai kalmükök, tobolszki tatárok. Mindez arra utal, hogy korábban Eurázsia népi táplálkozásában nagy szerepe volt. K. Mátyus 1787—1793 II 276, Radvánszky 1893 183, Rapaics 1934 48, Bán-Julow 1964 26, Gunda 1966 46—47, Moszynski 1929 18, Manninen 1931 37, Markus 1961 212—213. Bazárka. Két V-alakú, egymással összeerősített vaskosabb faág, amelybe az erdőben összegyűjtött rőzsét rakják s a 6-t a teherrel együtt két heveder segítségével a háton cipelik. A Soproni hegyekben, a Börzsöny hegységben (bazárka), a debreceni erdőkben (kákó), a beregi lecsapolt Szernye mocsár környékén (galucs) használják. A Börzsönyben kor- és nem szerinti 5—10 tagból álló csapatban mennek az erdőbe a 6-val, hogy a napi tüzelőt és a télire való fűtőanyagot összegyűjtsék. Minden bandának megvan a maga — a falutól 3—4 kilomélerre eső — fagyűj tő területe. A bandák tagjait szoros barátság fűzi össze. Fagyűjtés közben legszemélyesebb dolgaikat is megbeszélik, a házasulandó leányt tanácsokkal látják el, a fiatalság között szerelmi kapcsolatok alaBazárka. Börzsöny hegység. 222