A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Mesterházy Károly: Adatok a bizánci kereszténység elterjedéséhez az Árpád-kori Magyarországon

E szentek tisztelete a keleti kereszténységből került át a magyar liturgiába, megtartva azok keleti rítusát. Az átvétel módja a legkorábbi időben inkább közvetlen. Mégis, ha egy helység ill. egyház patrocíniumából akarunk a lakosság keleti vagy nyugati kereszténységéről meggyőződni majdnem minden esetben csak egyedi vizsgálat segíthet. Ennek oka az, hogy okleveles adataink jóval későbbiek az illető helység kialakulásánál, másrészt falvaink és városaink keletkezési idejét sem ismerjük mindig. A XII. sz.-ban kialakuló falvaink esetében pedig már nem adhatunk teljes biztonsággal feleletet arra a kérdésre, hogy keleti kereszténységhez tartoztak-e lakói, még akkor sem, ha tudjuk is, hogy templomának védőszentje Szt. György vagy Szt. Miklós volt.

96 Csak Szt. Demeter, Pantaleon s talán Szt. Kozma és Dámján patrociniuma esetében mondhatunk biztosabb ítéletet. Vannak azonban olyan nyomok, melyeken elindulva közelebb kerülhetünk a probléma megoldásához. Az egyik ilyen segítséget azok az adatok szolgáltatják, amelyek görög apácák vagy papok, görög tudósok, stb. jelenlétéről tudósítanak (Bács, veszprémvölgyi apácák kolostora, Oroszlámos, Dunapentele stb.). Figyelemmel kell kísérni ezek legkorábbi birtokait. Nagyon jellemző pl. a szávaszentdemeteri monostor 1218-as összeírása: nyilvánvaló, hogy a monostor birtokain ekkor keleti rítusú volt a lakosság. Az alája tartozó 14 görög egyház megoszlása a következő: 5 Szt. Mária (Boldogasszony), 5 Szt. Miklós, 1 Szt. Demeter, 1 Szt. István, 1 Szt. Anasztázia és egy Szt. György (nem számítva Ivánkaszentgyörgyöt).

97 A veszprémvölgyi apácák birtokain hasonló lehetett a helyzet. Ha ezeket az adatokat térképre vetítjük és természetesen feltüntetjük a bizánci szentek tiszteletére szentelt templomos helyeket, akkor bizonyos csomópontokat veszünk észre. Ez az elterjedési térkép a másik fő segítségünk, (melléklet) Az egyik legérdekesebb zárt terület Fejér m. déli és Tolna m. É-i részén van. Úgy látszik, hogy e csoport középpontjában Dunapentele áll görög monostorával, körülötte két Szt. Kozma és Dámján (Csetej és Cece), három Szt. Miklós (Sárszentmiklós, Madocsa, Kunszentmiklós), egy Szt. György, egy Hágiosz Aposztolosz tiszteletére szentelt templommal, és Szigetfő, a veszprémi apácák birtoka. Legtöbbjük kétségtelenül XI. századi vagy talán még korábbi alapítású. Jellemző, hogy a pentelei monostorhoz tartozó Csetény falu temploma, melyet temetőjével együtt sikerült feltárni, legkésőbben is a XI. század elején, de valószínűleg a X. század második felében fennállott.

98 Az apostagi templomról Jankovich Miklós nyomán tudjuk, hogy 12 szögletű volt, s a canonica visitatio szerint a 12 apostolt ábárzoló falképei voltak.

99 Penteléről és Cecéről bizánci ereklyetartó keresztek is kerültek elő.

100 Érdekes az a jelenség is, hogy a korai avar korban Pentele és környéke élénk kapcsolatban volt a bizánci birodalommal.

101 A késői avar időszakban (700—900-ig terjedő idő) szintén fellelhetők a bizánci kapcsolatok, bizánci kereszt került elő Tótipusztáról, Závodról, Cikóról, de ezeket a szórványos keresztény nyomokat nem értékelhetjük úgy, hogy jelentős keresztény avar lakosságot talált volna itt a honfoglaló magyarság.

102 98 Bóna I.—

В. Vágó E., Képek Dunaújváros múltjából. (Dunaújváros, 1966) 28—29. XII. t. 99 Györffy Gy., Száz. 87 (1953) 683. 100 B. Oberschall M., Byzantinische Pektoralkreuze aus ungarischen Funden. Forschungen zur Kunstgeschichte und christlichen Archäologie. IL (Baden-Baden, 1953) 248, 250. 101 Ozora, keltezi Const. Pogonatos érme 669—

670-re: László Gy., Etudes archéologiques sur l'histoire de la société des avars. AH XXXIV (1955) 256.; Dunapentelei 7. sírban pénzutánzat, Tótipusztán Ozora mellett Const. Pogonátos érme (668—685): Huszár L., Acta Arch. Hung. 5 (1954) 74, 101. 102 László Gy., Rég. Dolg. Diss. Arch. 9 (1968) 41—52. 170