A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)
Mesterházy Károly: Adatok a bizánci kereszténység elterjedéséhez az Árpád-kori Magyarországon
nál. 8 A felsorolt és még számos más példából számunkra az a tanulság, hogy a XIII. században már és később a templom Ny-i oldalán, de egyáltalán a templombelsőben eltemetettek mellett nagyon ritkán találunk mellékletet. 9 így ez közvetetten a szentdemeteri templom XII. századi építése mellett szól. Milyen korjelző sajátosságai vannak a templom alaprajzának? Tulajdonképpen semmiben sem tér el az Árpád-kori falusi templomokétól. Egyhajós, félköríves záródású szentéllyel, amilyent nagyon sokat ismerünk ásatásból és még fennálló emlékekről. Azt is csak általában mondhatjuk el, hogy a XII— XIII. században torony nélküli két teres (hajó és szentély) tagozódású templomok épültek fárváinkban. 10 A szentdemeteri templom két építési periódusa szerkezetileg nagyon jól megkülönböztethető, de a két periódus időbeni meghatározása nem lehetséges. Legfeljebb feltételezhetjük, hogy a tornyot a XIII. század második felében építették a nyugati homlokzat elé. Mint említettük már, annak okát nem ismerjük, miért vastagabb jelentősen az E-i főfal a délinél. Tapasztalataink szerint a templomok déli fala szokott néhány cm-rel vastagabb lenni, mivel az ablakok áttörése megkívánta a falvastagítást (pl. Nyírbátor). 11 Van azonban egy jellegzetes szerkezeti sajátossága a templomnak: a szentély jelentős nagysága. Nem egyedülálló jelenség a magyarországi románkori építészetben, legfeltűnőbb azonban a kisméretű falusi templomoknál, ahol a szentély néha fele a hajó méretének. 12 Ezt a rendkívül túlméretezettséget semmiféle építészeti arány nem írja elő. Okát tehát máshol kell keresni. A szentély a románkori templomokban nemcsak a miséző pap helye. Az azonban már bizonyos fokig különböző a keleti és a nyugati egyház szokásaiban, hogy ki és milyen alkalmakkor tartózkodhat a szentélyben. Számunkra jelenleg az a fontos, hogy az istentisztelet alkalmával kik foglalhattak helyet, ill. kik tartózkodhattak a szentélyben. Tudomásunk szerint egyetlen oklevelünk őrzött meg ilyen vonatkozású adatot számunkra, melynek ide vonatkozó szövegét Békefi Rémig szerint adjuk: „. . .A felsődörögdi nemesek — a templom kegyurai a Szent András tiszteletére avatott főoltár előtt s a Bold. Szűz oltára előtt és mellett állnak; a hozzájuk tartozó úri nők meg a Bold. Szűz oltárától nyugatra helyezkednek el érkezésük sorrendjében. Megjelenhetnek a templomban az alsódörögdi nemesekisa hozzájok tartozó nemes nőkkel egyetemben. Közülök a férfiak a Szent Domokosoltár előtt és tőle oldalt, a nők meg szintén megérkezésök szerint, ezen oltártól nyugatra állnak. Megjelenhetik a templomban a két falunak egyéb férfi és nő lakossága is. Ók a nekik való helyen állanak. Az alsó-dörögdi nemes férfiak és nők a Szent András egyház déli szögleténél temetkezhetnek, ha nekik úgy tetszik." 13 Az oklevélből tehát világosan kitűnik, hogy a felsődörögdi nemesek, a 8 Zoltai L., Települések, egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI— XV. századokban. (Debrecen, 1925) 31.; Zoltai L., MKÉ 190 181. Itt még a mátai templomnak tartotta. 9 A XV. századtól újra szokásba jött a díszes ruhába való temetés, és a ruházaton megjelennek a díszes veretek: Berhida (Veszprém m.) Sz. Czeglédi I.—Agostházy L., A Veszprém megyei Múzeumok Közi. 6 (1967] 223.; Csenger (Szatmár m.) Höllrigl J., Arch. Ért. 47 (1934) 87—114. 10 Entz G., A veszprém megyei Múzeumok Közi. 6 (1967) 202. 11 Koroknay Gyula szíves szóbeli közléséből ismerem. 12 Csobánc-Rossztemplom [Entz G.—Gerő L., A Balaton környék műemlékei. (Bp. 1958) 95.],Egregy [A Veszprém Megyei Múzeumok Közi. 6 (1967)200.], Sabarhegy [Bafcay K.—Kalicz N. —Sági K., Magyarország régészeti topográfiája. Bp. 1966. I. 74. ]Kisapáti[ A Veszprém Megyei Múzeumok Közle. 1 (1963) 96.[ Gellértegyháza (Zalotai E., Rég. Füz. 7 (1957) A gellérthegyházai árpádkori temető. ] Kardoskút-Hatablak [Méri I., Árpád-kori népi épikezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. Rég. Füz. 11(12 )1964], stb. 13 Békefi R., A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban (Bp. 1907) 133. 155
