A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Balla Lajos: Prosopographia Dacica (I.)

azonosítható, 69 amikor a vita Marci és vita Veri (SHA) adatai szerint az imperá­torok átkeltek az Alpokon, s különböző intézkedéseket hoztak Itália meg a dunai határok védelmére. 70 Az eddigi kutatás általában úgy vélte, hogy a két császár ekkor mindvégig Pannoniában tartózkodott, 75 de felhívták a figyelmet már arra a lehetőségre is, hogy míg Marcus Pannoniában intézkedett, Verus esetleg az al-dunai határokat ellenőrizte. 72 Cl. Fronto comitatusa megerősítem látszik ezt a feltevést: a szenátor 168-ban jött Verus kíséretében a dunai frontra, s ekkor vette át az erősen veszélyeztetett Moesia superior kormányzását — feltehetően M. Servilius Fabianus Maximus-tól. 73 Ez megközelítően az év közepére vagy 2. felére tehető. Kevéssel ezután — még 168-ban — Fronto parancsnoksága alá rendelték Dacia Apulensis hadseregét is — talán szintén Verus jelenlétében —, ami azt jelentette, hogy a fiatal consularis most már egy három vagy négy légió­ból álló exercitus élére került. 74 Mindez nemcsak az al-dunai határokon kialakult kritikus helyzetet mutatja, de egyszersmind utal a szenátor kiemelkedő szerepére is. Nem véletlen, hogy a 168/169-re datálható újabb „Sonderkommando" után Fronto a katonailag különösen fontos „trés Daciae"-t kapta, majd rövidesen Dacia mellett ismét átvette Moesia superior parancsnokságát is. M. Claudius Fronto személyének jelentősége ezekben az években egyedül Tiberius Claudius Pompeianus-éhoz hasonlítható. 75 missus ad iuventutem per Italiam legendám — 165/166, cos. (suff.) — 165/166 vagy ? 166, curator operum locorumque publicurum — 166/167, comes Veri Augusti — 168, leg. Augg. pr.pr. Moesiae superioris — 168, leg. Augg. pr. pr. Moesiae superioris et Daciae Apulensis simul — 168—169. leg. Aug. pr. pr. trium Daciarum — 169/170, ill. 169— ?170. 76 leg. Aug. pr. pr. trium Daciarum et Moesiae superioris simul — 169/170, ill. ? 170. 77 3. P. Helvius Pertinax 78 a markomann háborúk idején két alkalommal is teljesített szolgálatot Daciában — a vita Pertinacis (SHA) közlése szerint: először még mint lovagrendű, valamilyen rendkívüli procuratori beosztásban, 79 majd consularis helytartóként. 80 Ezeket a tisztségeket^. Stein 81 kb. 170-re ill. 17 69 A.R. Birley, i. m. 211 skk. 70 Az adatokat újabban összeállította: J. Fitz, i. m. 339 skk. 71 Vö. A. Mócsy, RE Suppl. 9 (1962) 556 sk. 72 Vö. Alföldi A., i. m. 192. 221: 220. jegyzet. 73 A.R. Birley, i. m. 213; ld. még A. Stein, Moesien, 45 sk. 74 J. Fitz, Epigraphica 28 (1966) 78 sk szerint 168-ban, amikor Cl. Fronto Dacia Apulensis-t átvette, az egyik felső-moesiai legio eltávozott a tartományból, ld. A. R. Birley, Acta Ant. Philip­popolitana (1963) 111 sk. 75 Ld. fentebb a 20. с jegyzetben id. irodalmat. 76 Vö. G. Alföldy, Legionslegaten, 37, 47. sz.; A. R. Birley, Marcus Aurelius, 219. 77 Vö. G. Alföldy, i. m.; A. R. Briley, i. m. 224 sk. 78 PIR 2 H 73.; Jí.—.G. Plfaum, Les carrieres procuratoriennes, 451 skk, 179. sz.; J. Fitz, Acta Ant. Hung. 9 (1961) 165 sk; A. R. Birley, Epigr. Studien 4. 76. sk, 34. sz.; F. Grosso, La lotta politica al tempo di Commodo. (Torino, 1964) 684 sk. Ld. még W. Zwikker, i. m. 152.; E. Birley, Carnuntum Jahrbuch (1957) 10 sk, Tabelle IL; A. R. Birley, Marcus Aurelius, passim; В. E. Thomasson, Die Statthalter der römischen Provinzien Nordafrikas von Augustus bis Diokletianus IL (Lund, 1960) 91 sk. 79 Vita Pertinacis (SHA) 2,4.; vö. H.—G. Pflaum, i. m. és R. Werner, Klio 26 (1933) 287 sk. 80 Vita Pertinacis (SHA) 2, 10.; vö. R. Werner, i. m. 288 sk. 137

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom