A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Ötvös János: Adatok a Hortobágy bogárfaunájához

Név Db PhyUotreta exclamations Thunb. Haltica oleracea L. Cassida nebulosa L. Cassida vibex L. Apionidae Apion miniatum Germ. Curculionidae Polydrosus sericeus Schall. Notaris acridulus L. Notaris scirpi F. Icaris sparganii Gyll. Gymnetron beccabungae L. 1 12 10 3 17 7 2 17 3 Ez a 196 fajt tartalmazó jegyzék első látásra változatos képet tár elibénk. Ha figyelmesen vizsgáljuk a jegyzéket, azt kell mondanunk, hogy többségében a limnofauna körébe tartozó bogarakat tartalmaz. Ide tartoznak pl. a Hydradephagák (Haliplidae, Dytiscidae és Gyrinidae család), továbbá a Palpicorniák (Hydrophilidae család egyes tagjai). A begytartalmak nagyjában ezeket tartalmazzák. A vízhez, illetve nedvességhez kötött bogarak közül a vízi életközösségbe kell sorolnunk pl. a Carabidák közül az Elaphrus, Bembidium, Chlaenius, egyes Harpalus, Amara és Pterostichus-félét, egyes sáson, nádon, gyékényen tanyázó Chrysomela és Ormányos-félét (Notaris, Icaris). Ezeknek a begy tartalomban való előfordulásuk érthető és nem okoz zavart. A jegyzék bizonysága szerint elég tekintélyes mennyiségben fordulnak elő a begytartalmakban a vízi életközösségen kívül élő bogarak is — így pl. Scarabidák. Vajon hogyan kerültek ezek vízi madarak begytartalmába ? — merül fel a kérdés. Lehetséges, hogy repülés, megpihenés, vagy szél általi besodródás révén jutottak az említett vízi madarak környezetébe s váltak táplálékká. E kérdés taglalásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni a tápláléklánc szerepét sem. A tápláléklánc feleletet ad egy másik kérdésre is — lehetséges-e, hogy ezek a nagycsőrű madarak 2—4 mm nagyságú bogárt is megtudnának fogni ? Ezek a vízimadarak testük nagyságának megfelelően csak bizonyos nagyságú bogárt (pl. Dytiscus, Cybister, Hydrophilus) tudnak megfogni. A begytartalmak bizonysága szerint a tápláléklánc egyik láncszeme, a béka játszik itt közvetítő szerepet. A vízparton sütkérező béka nemcsak vízibogarakat, hanem más,főként apró repülő bogárt is elkap; a békát pedig megfogják a vízi madarak, így kerülnek az apró vízi és más bogarak, mint másodrendű táplálék, a nagytestű vízimadarak begytartalmába. Entomológus szemével vizsgálva a jegyzéket, meg kell állapítanunk, hogy az éhes vízimadarak nem bogárgyűjtők, nem különleges ritkaságokra vadásznak, hanem táplálékot keresnek, mégpedig bő mennyiségben — ezt pedig a tömeges előfordulású bogarak közül találják meg. A jegyzékben több bogár szerepel „1" darabszámmal jelölve, ez azonban nem az illető bogár ritkaságára mutat, hanem csak a véletlenre: saját gyűjteményeink legalábbis erre mutatnak. 12