A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Balla Lajos: Adatok Dácia II. századi hadtörténetének kérdéseihez II. – A katonai diplomák (106–164)

Meglehetősen problematikusnak látszik a feltételesen 157-re datált diploma cohors-felsorolása, ez ui. lényegesen eltér a 144. évi diplomáétól. Jóllehet a két okmány kibocsátása között kb. 13 év telt el, nem valószínű, hogy a csapatok táborhelyeit ennyire átcserélték volna. Lehetséges, hogy a zsuppai (Jupa, Tibiscum) diploma szintén topográfiai rendben hozza a csapatneveket, ám bizonyos taktikai egységek

77 szerint tagolva. Ha a feltevés helytálló, az első három helyet a nyugati határon álló alakulatok egy része foglalta el (ezek szerint itt a coh.I Thracum sag.-ot a coh VIII Raetorum váltotta fel időközben),

78

a következő négy auxilia a keleti határokon állott (I Apin. eq., I Ubior., I Thracum sag., IUI Hispamor.), míg az utolsó három szintén nyugaton, feltehetően a bánáti határon állomásozott (II Gallor. Dacic, I Aug. Itur., II Gallor. Pannonica). — Másutt felvetettük, hogy a 158. évi diploma azokat a csapatokat említi, amelyek ebben az évben háborús akcióban vettek részt. Ha így volt, valószínű, hogy a keleti határok védelmi erejét 158-ban egy új alakulattal (coh. I Aug. Itur.) erősítették meg. Dacia Porolissensis A közelmúltban közzétett szamosújvári (Gherla) diploma lényegesen módosította Dacia 2. századi szervezetével kapcsolatos ismereteinket: Dacia Porolissensis-t nem 158/159-ben alakították ki — amint azt a korábbi felfogás tartotta — hanem még Hadrianus uralkodása idején, 133. július 2. előtt, ill. feltehetően 120. és 133. között.

79 A 120. június 29-re keltezett diplomák, amelyeket a Dacia superior hadseregében szolgálatot teljesítő palmyrai íjászoknak adtak ki, Alsó-Kosályon (Cásei) és Porolissumban kerültek elő: a Szamos-vidék tehát ekkortájt még Dacia superior részét képezte. С Daicoviciu és D. Protase szerint Dacia superiornak az Aranyos—Maros vonal és a Szamos által határolt területét valószínűleg 124. körül, Hadrianus dunai szemleútja kapcsán szervezték procuratori tartománnyá.

80

. Természetesen újabb adatok előkerüléséig más — főként későbbi — időpontok is számításba jöhetnek, elsősorban a 120-as éveken belül. Dacia Porolissensis hadserege

81 számára kibocsátott bronz okmányt 133ból, 158/159-ből és 164-ből ismerünk. Ezek adatai alapján valószínűnek látszik, hogy a provincia exercitusának gerincét kezdettől fogva 3 ala és 12 cohors alkotta, mintegy 11 000 fő személyi állománnyal. Ehhez járult még néhány irreguláris alakulat, így az említett Palmyreni sagittarii egyes osztagai.

82 1. A szamosújvári diploma

83 — 133. július 2. — csapatlistája minden valószínűség szerint nem ad teljes áttekintést a provincia auxiliaris véderejérői: 77 V.o. A. Mócsy, RE Suppl. 9 (1962) 617 sk. 78 V.o. M. Macrea, Omagiu lui C. Daicoviciu. 339 skk. 79 C. Daicoviu—D. Protase, i. m. 63 skk (5. jegyzet); M. Macrea, Dacia NS 8 (1964) 145 skk; uő., Dacia NS 11 (1967) 136. — AE 1962, 255. 80 Ld.: 79. jegyzet. 81 M. Macrea, Dacia NS 8 (1964) 145 skk. 82 V.o. C. Daicoviciu, RE 22, 1 (1953) 267 sk és fentebb: 59. jegyzet. 83 AE 1962, 255., v.o. С Daicoviciu—D. Protase, JRS 51 (1961) 63 skk; uő., AMN 1 (1964) 163 skk. 121