A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Balla Lajos: Adatok Dácia II. századi hadtörténetének kérdéseihez II. – A katonai diplomák (106–164)

magyarázta, hogy a császár, aki 106 nyarán a dáciai fronton tartózkodott, a privilégiumot közvetlenül a második dák hadjárat lezárulása és Dácia provincia megszervezése után adományozta a harcokban kitűnt katonáknak, az okmányokat azonban csak néhány évvel később — 110-ben — a honesta missio alkalmával adták át. így ezek a katonák elbocsátásukkor két diplomát is kaptak, a második a conubium és a gyermekek civitásának megörökítésére szolgált.

18 Alföldy G.

19 ismerte fel, hogy a szóbanforgó diploma jelenleg az egyedüli példa arra, hogy auxiliaris katonák még a huszonöt évi szolgálati idő letelte előtt, ante emerita stipendia, polgárjogot kaptak. Mégis bizonyosra vehető, hogy a dák háborúk végeztével Traianus más segédcsapatokat is hasonló kitüntetésben részesített, így pl. a cohors I Flavia Ulpia Hispanorum milliaria civium Romanum katonáit.

20 2. A tartomány auxiliaris exercitusáról alighanem teljes vagy megközelítően teljes képet nyújtanak a 110 február 7-én

21 és július 2-án

22 kibocsátott diplomata militaria. Ezek összesen 28 különböző alakulatot sorolnak fel: alae V-\-cohortes XXII + pedites singulares Britannia. A csapatok személyi állománya mintegy 17 500 (3000+13 500+1000) főre becsülhető, ehhez jön még a két biztosan kimutatható legio kb. 12 000 katonával. így Dacia első megszálló serege — 106 és 110 között — kb. 30 000 gyalogosból és lovasból állott

23 — feltéve, hogy a háborús veszteségeket 106 után rövidesen pótolták. Hogy Dáciában ekkortájt ilyen jelentős haderő állott, az elsősorban a tartomány berendezésével kapcsolatos feladatokkal,

24 valamint a jazigok fenyegetésével

25 magyarázható, a 110-ben kimutatható széleskörű missiones viszont arra utalnak, hogy a provincia belső rendje és határainak biztonsága erre az időre lényegében megszilárdult. Megerősíti ezt, hogy a 110-ben elbocsátott katonák egy része huszonöt évnél hosszabb ideig szolgál: quinis et vicenis pluribusve enteritis dimissis honesta missione; a Traianus-kortól kezdődően ez a formula általában arra enged következtetni, hogy a missziót feszült katonai helyzet előzte meg.

26 Dacia auxiliaris hadserege 110. febr. 7-én (F) és júl. 2-án (J): Alae:

27 Későbbi állomáshely:

28 1. I civium Romanorum (F) Pl 139. 2. I Aug. Ituraeorum (F, J) Pl 139. 3. I Claudia (J) MS 159/160. 4. I Britann. mill. с. R. (J) PI 110, 114. 5. II Pannonior. veter. (J) DP 143, 158/159, 164. 18 V.o. CIL XVI 163. 19 G. Alföldy, História 17 (1968) 215 sk, Anm. 2. 20 V.o. CIL III 1627, W. Wagner, Die Dislokation der römischen Auxiliarformationen in den Provinzen Noricum, Pannonién, Moesien und Dakien von Augustus bis Gallienus. (Berlin, 1938) 151. A mérföldkő helyes datálása: 107/108, Id. С. Daicoviciu

—D. Protase, i. m. 69, 55. jegyzet (5. jegyzet) 21 CIL XVI 57. 22 CIL XVI 163, v.o. C. Daicoviciu, i. m. 333 skk (16a jegyzet) 23 V.o. J. Szilágyi, Acta Ant. Hung. 2 (1954) 172. 24 V.o. R. Syme, História 14 (1965) 346. 25 L. Balla, Acta Class. Debr. 5 (1969) 111 skk. további irodalommal. 26 G. Alföldy, i. m. 224. (19. jegyzet) 27 A csapatok történetére: W. Wagner, i. m. alae s. \.;A.Mócsy, RE Suppl. 9 (1962) 618 skk, s. v. 28 A táborhelyekre: W. Wagner, i. m.; A. Mócsy, i. m.; —-A hivatkozott katonai diplomák: Pl 110=CIL XVI 164; 114-61; 139-175; MS 159/160-11.; DP Id. lentebb. 8 Déri Múzeum évkönyve 113