A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Balla Lajos: Adatok Dácia II. századi hadtörténetének kérdéseihez II. – A katonai diplomák (106–164)

téglabélyegek

0 adatait is — lehetővé teszik, hogy a hadsereg- és csapattörténet, a hadrend és a történeti háttér

7 kérdéseit a korábbinál lényegesen szilárdabb alapokon tegyük vizsgálat tárgyává. Dacia 106—117 A második dák háborút követően — a terminus a quo: 106 augusztus ll

8 — Traianus a meghódított dák területek nagyobb részén új tartományt szervezett: a consularis rangú Dacia provinciát.

9 A traianusi Dácia határai még nem minden szakaszon tisztázottak. Erdély központi területei, északon a Szamos vonaláig, valamint a Bánát délkeleti körzete — megközelítően a Viminaciumot és Tibiscumot összekötő út sávjától keletre — bizonyosan az új provinciához tartoztak,

10 ezzel szemben a limes Alutanus — részben vagy egészben —, s vele Olténiának legalább is a Zsil-tői (Jiul) keletre eső vidéke Moesia inferior legátusának hatáskörébe került.

11 Nyugat-Olténia szervezeti hovatartozása továbbra is problematikusnak látszik, korábban az is felmerült, hogy itt ekkor Moesia superior helytartója rendelkezett,

12 újabban D. Protase

13 ismét a Dáciához való tartozás mellett hozott fel érveket. Dácia megszálló seregének magvát Traianus alatt két, esetleg három légió képezte,

14 kétséget kizáróan azonban csak a legio IIII Flavia felix és a XIII gemina itt-tartózkodása bizonyítható.

15 Egy harmadik legio dáciai állomásozása 106 és 117 között — eddig általában a legio I Adiutrix-ra gondoltak

16 — kevéssé látszik valószínűnek. A legkorábbi auxiliaris hadsereg összetételére három diploma vet fényt: az ún. porolissumi „A" (106. aug. 11.) és a közelebbről ismeretlen magyarországi lelőhelyről való (HO.febr. 7.) diplomata, valamint az ún. porolissumi „B" (110. júl. 2.) bronzokmány. 1. Az ún. porolissumi „A" jelzésű diploma

16a egyetlen alakulat, a cohors I Brittonum milliaria Ulpia torquata p. f. civium Romanorum peregrinus jogú katonáinak polgári rangra emelését örökítette meg: — Traianus —-pie et fideliter experditione Dacica functis ante emerita stipendia civitatem Románam dedit. Külön érdekessége az okmánynak a kétféle keltezés: a consul-nevek 106-ra, a császár címei 110-re datálják a polgárjog adományozást. H. Nesselhauf

17 ezt úgy 6 Szilágyi J. A dáciai erődrendszer helyőrségei és a katonai téglabélyegek. Diss Pann II, 21. (Bp. 1946); I. I. Russu, Apulum V. (Bucureíjti, 1965) 217 skk; stb. 7 V.o. Arch. Ért. 92 (1965) 141 skk. 8 CIL XVI 160. 9 V.o. С. Daicoviciu, Klio 38 (1960) 174 skk.; M. Macrea, Dacia NS 11 (1967) 121 skk. 10 Ld. C. Daicoviciu, i. m.; D. Protase, AMN 4 (1967) 47 skk.; Tabula Imperii Romani L34 Budapest. Szerk. Soproni S. (Bp. 1968) Térkép. 11 B. Gerov, Klio 37 (1959) 196 skk; C. Daicoviciu, i. m. 180.; D. Tudor, OR

3 (Bucure^ti, 1968) 36, 161 skk. 12 V.o. C. Daicoviciu, i. m. 180. 13 D. Protase, i. m.; D. Tudor, i. m. 14 R. Syme, Laureae Aquincenses I. DissPann II, 10. (Bp. 1938) 267 skk; uő., História 14 (1965) 346.; uő., JRS 52 (1962) 88.; M. Macrea, i. m. 126. R. Hanslik, RE Suppl. 10 (1965) 1082. — A legio IIII Flavia felix-szel kapcsolatban Id. D. Protase, AMN 4 (1967) 47 skk. 15 V.o. E. Ritterling, RE 12 (1925) 1283, 1544, 1716 skk; D. Protase, i. т.; M. Macrea, i. m. 16 Ld. E. Ritterling, i. m. 1238.; R. Syme, i. m. (14. jegyzet) 16a CIL XVI 160, v.o. С. Daicoviciu, Dacia 7—8 (1937—1940) [Bucuresti, 1941] 330 skk. 17 H. Nesselhauf, CIL XVI 160. 112