A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Patay Pál: Az Érmelléki Tractus harangjai 1825 körül

Patay Pál Az Ermelléki Tractus harangjai 1825 körül Ipartörténeti kutatásaink egyik legmostohább területe a harangöntés. A magyarországi harangöntés történetét nem dolgozta fel még senki. Rendszeres tanulmányok vagy kisebb adatközlő cikkek is eléggé gyéren jelentek meg. Pedig ez az egykor virágzó, ma már kihalófélben levő mesterség megérdemelné, hogy vele legalább oly mértékben foglalkozzunk, mint más kézműiparral. Annál is inkább, mivel a harangöntés igen alapos — hangtani és technikai — szakismeretet igényel. Városainkban, falvainkban ma is van nem egy 100—200 éves, történelmi emlékszámba menő harang. Itt-ott akad még egy-egy több évszázados, középkori harang is; lehet talán 20—25 az egész országban. De számuk egyre fogy. A mindennapos használat manapság is sokat tesz belőlük tönkre. A múlt századokban tűzvész által vált sok harang használhatatlanná. De a legnagyobb pusztítást a régi harangjaink sorában a két világháború jelentette, amely az 1914., ill. 1943. évi narangállományunknak mintegy 55—-60, ill. 12—14 %-át semmisítette meg. Ezért, ha ma az egykori harangjainkra, rajtuk keresztül pedig a magyar harangöntőipar történetére vonatkozólag adatokat akarunk nyerni, úgy nem annyira a templomtornyokban, hanem az egyházi levéltárakban kell kutatni. A magyarországi harangöntés történetének tiszántúli vonatkozásai igen jól tanulmányozhatók az egykori Ermelléki Református Egyházmegye (egykori nevén Tractus) területén, ahol —• miként az egész Tiszántúli Kerületben — az egyházközségek állapotát az 1823—-26 években összeírták. Az összeírások, amelyek 33 anyaegyházat érintettek, egy kivételével (Eradony) hol bővebb, hol szűkösebb szavakkal sorolják fel a templomok harangállományát, illetve emlékeznek meg azok történetéről.

1 Sok esetben ugyan hiányoznak a leglényegesebb adatok: ki, hol és mikor öntötte azokat ? mégis az egész adatszolgáltatás, a maga összességében igen jó bepillantást enged a Tiszántúl 150 évvel ezelőtti harangállományába és azon keresztül a magyarországi harangöntőipar történetének egy helyi fejezetébe. Hogy az anyagot kellőképpen értékelhessük, mindenek előtt is vegyük számba az egyes egyházközségek harangállományát.

2 Albis. 1823. VII. 3. 2 harang. 1, Készült az 1770-es években. 2, Régi, felirat nélkül. Asszonyvására (Asszony vására). 1824. IX. 27. 2 harang. 1, „Az Asszony vásári Ref. Eccl. költségével készítette és öntetté 1775". 5 mázsás.

3 2, „Az Asszony vásári Ecla öntetté maga költségével Szegedi György úr által 1748 Isten dicsőségére.'''' 2% mázsás. Almosd. 1826. II. 21. 2 harang. 1. „Ad glóriám De it т. me fieri fecit N. Eclesia Reformata Almosdiensis sub directione Per. ge. Grsi. Dni. Franc. Félegyházi 20 Déri Múzeum Évkönyve 305