A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Bálint Sándor: Szegedi világ Debrecenben

napvilágot. Utána el is tűnik szemünk elöl, és így megint nem tudjuk, hol és miként fejezte be életét: csakugyan kiengesztelődött-e a római egyházzal, avagy — ami valószínűbb — halálig megmaradt a reformált kereszténység hívének.

29 Az Enekeskönyv (1569)

30 a magyar református közösségnek évszázadokon át a legkedveltebb, a Károli-biblia után legnagyobb hatású áhHatforrása.

31 Zsoltáros szelleme nyilván Kálvin és a strassburgi Bucer közvetlen, személyes hatását tükrözi. Az Enekeskönyv versállománya az eddigieknél még alaposabb tanulmányozásra, fölülvizsgálatra vár.

32 Egy rétege még a középkori, magyar nyelvű katolikus népénekeket foglalja magában. Azt már természetesen nem lehet eldönteni, hogy ebbe a válogatásba mennyire játszottak bele Szegedi Gergely katolikus gyermekkorának szegedi élményei, dallamreminiszcenciái. A szegedi Szentlélekmonostor még kiadatlan énekeskönyvéből (1516 előtt) kitűnik, hogy a Városnak virágzó énekkultúrája lehetett a középkor végén, amelyet a ferencesség népnyelvi érdeklődése, szenvedélyessége is ihletett. A román nyelvre is lefordított gyűjteményben

33 szegedi szempontból az is méltó figyelmünkre, hogy számos szegedi énekszerzővel, illetőleg zsoltárfordítóval is találkozunk benne. Ezek: Szegedi Kis István, Szegedi Lőrinc, Pap Benedek és maga a nagyérdemű Szegedi Gergely. Ez az együttes esetlegesen is összeverődhetett ugyan, mégis azt hisszük, hogy egy magyarságában és műveltségében egyaránt öntudatra ébredő város fiainak tanúságtételéről, szegedi írástudóknak ösztönös összetartásáról, alkalmi munkaközösségéről is beszélhetünk. Láttuk, hogy Szegedi Gergely Enekeskönyvét Komlós András nyomtatta. Ugyancsak az ő debreceni műhelyében jelent meg (1574) Szegedi András versezete

34 is, a Jeruzsálem pusztulásáról szóló históriás ének, amely nyilván föltételezi az egykorú énekmondó költészet szegedi hagyományait is. Ennek a gyakorlatnak megnyilatkozása Tar Benedek házasságról szerzett éneke (1541), Szegedi Kis István a tatárrablásról szóló siralmas éneke (1566), továbbá Szegedi Veres Gáspárolasz reneszánsz érdeklődésben fogant széphistóriája (Kolozsvár 1578). Szegedi András 1553-ban szerzett énekének dallamjelzése, nótája nincs. Mindjárt az első sorából kitűnik azonban az élőszavas előadói hagyomány: ím egy szép históriát mostan mondok, Kire kérlek jól rejá hallgassatok. Szegedi András deákos műveltségű, talán egyetemet is járt laikus. Versezetének tárgyválasztásába, szereztetésébe szülővárosának szomorú sorsa, Tóth Mihály főbíró vállalkozásának fájdalmas kudarca is belejátszhatott. Nyilván ezután kénytelen ő is elhagyni Szegedet. Útját jellemző módon Várad felé veszi, amelynek a középkor végén számos gazdasági és szellemi kapcsolata volt Szegeddel. Nem könnyű az elszakadás. Költeménye epilógusának önvallomásából a hontalan, helyét kereső ember tanácstalansága, rátarti bánata csendül ki: Ezt ki szörzé gondolkodék magában, Bánkódik, mert nincsen pénz tarsolyában, Vagyon azért ő is nagy gondolatban, Nem tud mely felé váltani utában. Gyönyörűséges napját mert megvárja, Ura tisztességén magát mutatja, De azután magában azt forgatja, Többé immár ő ez földet nem lakja. 222