A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Bálint Sándor: Szegedi világ Debrecenben

talmú Hitvallás eredeti latin szövegében két jellegzetes magyar szóval találkozunk. Ezek a Lilithtől származó lidérc és a boszorkány. Sajnos Kiss Áron fordítása, továbbá Barla Szabó Jenő és Révész Imre vizsgálatai után

27 sem áll előttünk egyelőre világosan, hogy a Hitvallás démonológiájában: az éjszakai kísértetek, boszorkányok, kóborló lelkek, vagy „megnyomok", továbbá a lidérc, igézésmódok felsorolásában és jellemzésében mi a középkori egyházi, illetőleg humanista irodalmi közhely, és mi tekinthető egykorú magyar néphiedelmek, így a más vonatkozásban már emlegetett bogumil képzetvilág tükröződésének. Kétségtelen, hogy Szegedi Gergely szülővárosának másfél század múlva oly hírhedtté váló boszorkánypereiben (1728), sőt még a közelmúlt szegedi néphagyományaiban is ez a szemléleti hagyomány töretlenül él. Ha ugyan lehetséges, a további kutatásoknak kell eldönteniök a játékról, táncokról, látványos mulatságokról szóló, méltatlan ünneplés néven összefoglalható részeket elemezve, hogy mennyiben örökítik meg az egykorú magyar népélet sajátosságait. Ez a kérdés a nőrablás és erőszakoskodás mozzanatainak előadásánál is. Gergely később összekülönbözik Méliusz Juhász Péterrel és Péter pápa mellett nyilván háttérbe szorul. Eletének további folyásáról sajnos, nem sokat tudunk. Talán Eger vidékén paposkodik. Bizonyára személyes keserűség mondatja vele a 71. zsoltár szabad átköltésében: Mert megindult ellenségünk Végezést végzett mi ellenünk, Hogy még hírünk se maradjon meg Ez földön soha nekünk. Nagy káromlás szól ellenünk, Pártütést, támadást mond felőlünk, Bosszúságból mindent ránk kiált, Az mit nem hallott mi tőlünk. Annyi ismeretes még róla, hogy 1563-ban meghívják kolozsvári papnak, de eredménytelenül. Lehetséges, hogy 1563-ban Németi Ferenc tokaji várában, majd 1563—1567 között az egri várban, Mágócsy Gáspár kapitány mellett időzött. Erre Szilády Áron zsoltárajánlások alapján következtet. A 39. zsoltár 9. versének alapszövege: ne vess meg engem vénségem idején — Szegedi Gergely átköltésében így hangzik: A mi felnevelt fiaink, Kebelünkben feltartott magzatink, Vénségünkre szolgálatunkat ím lásd mivel fizetik. Ebben föltétlenül a hontalanságra ítélt ember keserűsége nyilatkozik meg.

28 Gergely 1569-ben kegyelmi kérvényt nyújt be Verancsics Antal akkori egri püspökhöz, akinek fogságában volt. Verancsics magister néven és volt római katolikus papi személyként (ex fratribus nostris etiam fragilioribus) emlegeti. Az egri vikáriushoz írt leveléből bizonyos méltányosság csendül ki Gergely mester iránt. Ügyét, fogságának okát és körülményeit, kérvényének sorsát, továbbá az esetleges ítéletet nem ismerjük. Mindenesetre még ugyanebben az esztendőben jelent meg Enekeskönyve is. Azt azonban szintén lehetetlen megállapítani, hogy e nagyjelentőségű gyűjtemény raboskodása alatt, vagy már szabadulása után látott-e 221