A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Bálint Sándor: Szegedi világ Debrecenben

zajába való visszatérése után nyoma vész. Bod Péter viszont egyedül Szegedi Gergelyről jegyezte föl, hogy a magyar reformátorok közül Kálvinnál is megfordult. Wittenbergi tanulmányútja, azaz 1557—58 előtt, mindenesetre mindjárt a szegedi veszedelem után annyi más földijével együtt Debrecenbe sodródott és — részben bizonyára szülővárosának iskolaszervezete, részben Sturm János reformja szellemében — az ottani iskola rektoraként működött. Föltétlenül azonos azzal a Gergely debreceni iskolamesterrel, aki Micsodás az fesvény ember, itt megirattatik című sikerült versezetet „nagy örömmel" írta (1555).

2:} Jegyezzük meg, hogy a fösvény jellemző jelentése a korabeli magyar nyelvben pénzsóvár, anyagias. Kálmáncsehi Sánta Márton mellett nyilván elsősorban az ő Debrecenbe került szegedi felei teszik a wittenbergi tanulmányutat Gergely számára lehetővé, ahol egyébként Kálvin meggyőződéses híveként tanul. Wittenbergába bizonyára egyházpolitikai okokból, tájékozódás céljából küldöttek: a volt váradi püspökség területén erősödő lutheránus szellem késztette őt is, pártfogóit is erre a tanulmányútra. A reformáció árnyalatai ugyanis ezekben az évtizedekben még egymással is kemény harcokat vívnak. Itt legkiválóbb professzora Melanchton Fülöp, aki az erkölcstant adta elő. Bizonyára hallgatta Bugenhagen szentírástudományi és Major György dogmatikai előadásait is. A később tárgyalandó Confessio Catholica jogi, orvosi, természetismereti anyagát Bucsay szerint Gergely deák Wittenbergából hozta magával. Itteni diáktársai közül Bucsay különben kiemeli Szőcs Lukácsot, aki peregrinációja során Germániát, Flandriát és Brittanniát megjárja, és aki talán szintén a kiterjedt szegedi Szűcs nemzetséghez tartozott.

24 Wittenbergából esetleg már régebbi szegedi kapcsolatok alapján intéz levelet Petrovics Péterhez, Délmagyarország főemberéhez, aki tudvalevőleg nagy kitartással istápolta a kálvinistákat. Magasztalja benne Petrovicsot bőkezű jótékonyságáért, amellyel a tőle függő vidékről, mint trójai falóból hozza elő Isten anyaszentegyházának az igaz vallás megerősítésére, a jeles tulajdonságok fölébresztésére és a tisztességes tudományok felvirágoztatására szükséges eszközeit.

25 Ugyanebben a levélben Kálmáncsehi Sánta Mártont is többször mecénásaként emlegeti. Hazatérve Eperjesen Melanchton barátja, a szegedi viszonyokat jól ismerő Gyalui Torda Zsigmond teszi számára lehetővé a prédikálást, bár ezek Torda hitbeli felfogásával nem egyeznek. Itt éri Kassa város tanácsának meghívása. Pap Benedek támogatásával az úrvacsora értelméről kálvini szellemben prédikál. Kassán az evangélikus német polgárság miatt nincs maradása, bár Pap Benedek és a szintén szegedi származású és nyilván rokon Szőcs Ferenc tőzsér mindent elkövet Kassán maradása érdekében. A kassai tanács is a meghívása mellett dönt, levelében eruditus Gregorius N. Zegediensis néven szól róla. Szeged városának Nagyszegedként való emlegetése abban az időben általános volt, az N. erre utal. Kálmáncsehi Sánta Márton azonban őt óhajtván utódjának, Debrecenbe megy, ahol csakugyan meg is választják plébánosnak. Méliusz Péterrel résztvesz a Confessio Catholica, másként Debrecen—Egervölgyi Hitvallás (1562) szövegezésében és sajtó alá rendezésében, amely a bontakozó magyar kálvinizmus tanításainakjellegzetes summázata.

26 Mi természetesen nem foglalkozunk a Hitvallás egyházi, dogmatikai vonatkozásaival, a Tridentinum szellemével olykor rokonszenvező tradicionalizmusával. Ez a hangvétel aligha a „vastagnyakú" Méliuszé, inkább a nála műveltebb, egyetemesebb látókörű Szegedi Gergelyé. Csak néhány művelődéstörténeti, néprajzi mozzanatára, tanulságára szeretnénk rámutatni. Az igen heterogén tar220