A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

D. Sallay Katalin: Restaurátorszemmel Olaszországban

templomban, megcsodáljuk az Isis szentélyt, megtekintjük a Szállót. A nagy élményeket viszont a Vettiusok háza, A tragikus poéta háza, a. Pékműhely és malom, a Pansa-ház stb. adják. A gazdag freskódíszek a falakon a mitológia és a mindennapi élet jeleneteit tükrözik. Igen jól konzervált állapotban, iEzeken a falfestményeken — noha közel 1300—1500 évvel „idősebbek" a nagy múzeumokban láttottaknál — repedéseket ali^; tapasztalhattunk. Vagy majdnem kifogástalan, vagy teljesen hiányzik egy-egy területen, s itt egy színnel kiegészített.

51 Idillikus hangulat, életöröm csendül ki a mezőkre osztott, indákkal átszőtt falsíkokról. Színezésük a fehértől a pasztellszíneken át a sötét, mély tónusú zöldekig, kékig, sőt feketéig terjed. A falaknak finom fényük van és bársonyos tapintásúak. Találgatjuk, vajon viaszféleséggel vagy műgyantaoldattal vannak-e átitatva, vagy csak bevonva ? A jól konzerváltság, az időállóság benyomását kelti, s ebben a feltevésünkben nem zavar a freskók viszonylag fényes volta sem. Sajnáltuk, hogy annyi szép freskót nem láthattunk itt, eredeti környezetében. Pl.: a Nagy Sándor csatája Dariusszal с mozaikot a Casa del Faunóból a nápolyi Nemzeti Múzeumba vitték.

52 Ugyanitt található meg a Tragikus Poéta házából hiányolt freskó.

53 Rómában, a Vatikáni Múzeumban is — a Könyvtárhoz tartozó Keresztény Múzeumban — találkoztunk Pompeiből származó fresmazó freskókkal, pl. a sokszor publikált Aldobrandini mennyegzővel. Ez a kép erősen repedezett, jóllehet vászon alapra van ráragasztva. Ugyancsak a Vatikáni Könyvtárban nyert elhelyezést a Fanciulli in Processione, mely freskó elég rossz megtartású.

54 Amellett hogy repedezett, a kép felső harmadán fehéresszürke „felhős" rész látható. Ez keletkezhetett úgy, hogy a freskót az eredeti helyéről levételkor átitathatták gyantás anyaggal, melyben kicsapódás történt a ragasztóanyag hatására, mikor a Vatikánban a falra felhelyezték. Ez a rosszabbik eset, eltüntetése komoly felkészültséget igényel. De létrejöhetett ez a fehér „fátyol" úgy is, hogy korábban a freskót valamilyen lakkal bevonták. Idővel a lakkréteg „beütött", vagyis beivódott, beszáradt, s a felület matt lett. Ekkor más lakkal kenték át a freskót, s a kettő egymásrahatásából keletkezett ez a zavaró fátyolos bevonat. Ilyen jelenséget észlelünk akkor, ha korábban damár-lakkal bevont festményre mastix-lakkal megyünk rá, vagy fordítva. De lehet bármelyik lakkréteg egyedül is, mely kiszáradás előtt — esetleg később is — átnedvesedett. A víz is okozhat ilyen opalizációt lakkokkal keveredve, de ugyanezt a jelenséget tapasztaljuk lakkok és műgyanták keveredésekor (a különböző oldószerek egymásrahatása folytán), vagy nem vízben oldódó műgyantáknak vízzel huzamosabb érintkezésekor. Ennek a jelenségnek tehát több magyarázatát is adhatjuk. Az esetben, ha csak a felületi lakkrétegben történt „kicsapódás", úgy a bevonat óvatos eltávolításával megszabadíthatnánk a freskót a zavaró hatástól. A freskók lebontása és másutt újra felállítása nem olyan egyszerű, mint egy fém vagy kerámia tárgy áthelyezése. Felmerül a kérdés, hogy mi a károsabb ? Eredeti helyén, a domusok falán hagyni-e a falfestményeket, s esetleg megoldani ott az egyenletes hőmérséklet és megfelelő páratartalom létesítésének problémáját, vagy kitenni a faliképeket a bomlásnak esetleges szakszerűtlen lefejtéssel, bolygatással, máshol beépítéssel ? Szeretnénk remélni, hogy az új ásatásoknál (melyek napjainkban is folynak Pompei területén) ha találnak freskókat a falakon, azt most már valóban a helyszínen konzerválják, s eredeti helyén meghagyják — a fokozottabb állagvédelem szempontjából. Egyes szerzőknél utalást találunk arra, hogy a pompei freskók „enkausztika" eljárással készültek. Ez esetben viaszos fényük megmagyarázott, de jól konzervált állapotuk csak az esetben, ha a restaurálás is a viasz rámelegítesevel 686