A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

D. Sallay Katalin: Restaurátorszemmel Olaszországban

előtt ezt látjuk a képernyőn. De milyen más élmény ezt itt térben látni. Talán ezen a szobron mérhető le legjobban, hogy a klasszikus görög szobrászatban a pillanatnyi nyugalmi helyzet már az elkövetkező mozdulat csírája. Nehezen tudtunk e csodálatos alkotástól elszakadni. Újra és újra visszaléptünk hozzá, s kis időnek kellett eltelni, hogy varázsától megszabaduljunk. (Aztán megszoktuk, mert többfelé találkoztunk kópiáival; erről a műről készült a legtöbb másolat.) Raffael loggiáiban — az 52 db közül — csak azokat a freskókat emeljük ki, melyek károsodott állapota gátolta műélvezetünket: Isten szétválasztja a sötétséget és a világosságot; Ádám és Eva a munkánál; Az özönvíz; Noé elhagyja a bárkát; Noé áldozata; Lóth menekülése; Izsák és Rebeka; Izsák és Ezsau. Ezeken kívül még van néhány mozaik-formán repedezett freskó, de állaguk nem veszélyeztetett. (Itt most a freskók állapotáról szólunk, függetlenül attól, hogy Raffael jóformán csak az első ívboltozatok freskóit festette. A többiek szinte teljesen a tanítványai művei.) Raffael stanzái és loggiái között van V. Miklós pápa oratóriuma Fra Angelico freskóival. A mennyezetfreskók alakokkal történt keretezései közül a Szent Leo és Szent Gregorius kissé, Szt. Athanasius és Szt. Chrysostomus nagyon lepergett állapotban vannak. A Szt. Jsífán-freskón а repedezések néhány helyen már fel is omlottak. Szinte az élvezhetetlenség határán van a Szt. Lorenzo mártíromsága, melynek a jobb feléből s alul egy végigfutó szeletéből alig látszik valami. A táblaképek — akár vászonra, akár fára vannak festve — általában sokkal jobb állapotúak. Ennek oka valószínűleg a könnyebb kezelhetőségük.

37 Ugyanis gyakran találkoztunk olaszországi múzeumlátogatásaink során nemcsak a Vatikáni Múzeumban, de más képtárakban is falakon tátongó űrrel, de minden esetben látható volt a táblácska is, hogy a kép restaurálás miatt hiányzik. Láttunk viszont teljesen üres vitrineket, minden utaló cédula nélkül. Ezek valószínűleg átrendezés alatt állottak. így a Vatikáni Múzeum Keresztény Múzeum részlegében, ahol viszont alkalmunk volt megtekinteni a magyar koronázó ékszerek igen gyenge másolatát. Ezeket reprodukciókról mindannyian jól ismerünk, s ennek alapján meg van a lehetőségünk az összehasonlításra is. A szépségekbe nem lehet belefáradni, de a Vatikáni Könyvtár hosszú termeit csak a könyvek rajongói, és a szakavatottak tudják kellően értékelni. Az idősürget, még sok megnézendő terem vár ránk, így itt keresztülsietve csak a kuriózumokat kerestük meg. A restaurátor szeme a kitűnő állapotban megőrzött kódexeket, bőr- és pergamenkötéseket nyugtázta. De észrevettük azt a néhány fénylő könyvfedelet, melyekről a vitrinüvegeken keresztül nem tudtuk megállapítani, hogy a másfél-két évtizeddel ezelőtt ismeretes eljárások helytelen lakkrétege csillog-e rajta, vagy a modern eljárások műgyantás bevonata van-e a kelleténél vastagabb rétegben alkalmazva ? Akár egyik, akár másik, mindkettő helytelen. Legnagyobb meglepetésünkre és nem kis bosszúságunkra az Etruszk gyűjteménybe és az Egyiptomi múzeumba a teremőr nem engedett be, jóllehet nem volt zárva. Félreérthetetlenül tudomásunkra hozta, hogy már késő van. Karóránkon bizonygattuk, hogy még másfél óra áll rendelkezésünkre záróráig. Szótárból magyaráztuk, hogy mi múzeumi emberek vagyunk, nekünk ennyi idő bőven elég. Ő rendíthetetlen, s így el kellett jönnünk anélkül, hogy ezt a két híres gyűjteményt, s nem mindennapi értékeket láthattuk volna. Rossz érzésünket feledtette az az emlékünk, amit a firenzei Pitti palota múzeumában ugyancsak egy teremőr szerzett nekünk azzal, hogy nagyítót adott ke680