A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)
D. Sallay Katalin: Restaurátorszemmel Olaszországban
közül csak azokra fogunk visszaemlékezni, melyekről a legtöbbet hallottunk, tehát a legközismertebbekre. A szakirodalom előzetes lapozgatása nélkül úgy érezzük, mintha az utcán járva a járókelőket kellene megfigyelnünk, s a néhány másodpercre feltűnő arcokra idők múltával is emlékeznünk. Csak mellszobrot és hermát közel kétszázat számoltunk meg. Ezeken kívül még megszámlálhatatlanul sok egyéb szobor, álló vagy ülő alak van itt. Alapjában véve a mellszobrok a legkevésbé emlékezetben tarthatók, annál is inkább, mert a feliratok között leggyakrabban a következők olvashatók: „Ismeretlen görög férfi — vagy nő — (illetve római férfi vagy nő) mellszobra"; „Ismeretlen költő szobra". Könnyebb dolga lesz az emlékezetünknek a név szerint megnevezett műalkotásoknál. (PL: Claudius mint Jupiter; Cicero; Augustus; Epicuros stb.) A mellszobrok között ép alig akad. Leggyakoribb az orr hiánya részben vagy teljesen; a fülek is sok darabon sérültek. A látottak alapján a már említett darabszámból azokat a mellszobrokat jegyeztük meg, melyeken az orr ép: Augustus; Római gyermekarckép; 2 * Cato és Porcia kettős mellképe; Ismeretlen római nő; Ismeretlen római férfi; 24 (ez utóbbinál szembetűnő, hogy csak a nyaktőig eredeti, onnan kezdve az egész mellrész és talapzat kiegészítés); Hadrianus életnagyságon felüli arcképe. 25 Ismét sok azoknak a száma, melyeken a fül erősen töredezett. Természetesen vannak olyanok is, ahol egy-egy hajfürt, szemöldök, áll hiányzik. Gyakori az előbb említetthez hasonló megoldás, hogy a mellrész teljes egészében pótlás. Mindezeknek egyenkénti felsorolása fölösleges lenne. A kiegészítésekről megállapíthattuk, hogy az eredetitől színárnyalatban feltűnően elütnek, de azon a határon mozognak, amikor még az esztétikai élvezetben nem zavarnak. Mindössze három mellszobor rekonstrukciót emelnénk ki, melyekkel nem értünk egyet. Hadrianus mellszobrán, és egy Ismeretlen római no mellszobrán0 zavar, hogy Hadrianus teljes egészében hiányzó felsőteste rekonstrukció, s a fejhez viszonyítva túlságosan robusztus. Míg a női portré hiányzó orra, azáltal, hogy a kiegészítés bunkós formájúra sikerült, — a látottakhoz hasonlítva — teljesen szokatlan típust képvisel. Commodus mellszobrán 27 az orr kiegészítése annyira lepattogzott és hiányos, hogy ha az arc e nélkül a bántó kiegészítés nélkül, az előkerülés állapotában lenne, feltehetőleg sokkal egységesebb, kiegyensúlyozottabb látványt nyújtana. A Cortile del Belvederében (ahol a legismertebb világhírű alkotásokat láthatjuk), ha végigjártuk, egy pillanatra meghökkenünk, mert 2 féle Laokoóncsoport van. Majd rájövünk, hogy az az eredeti, melyet reprodukciókról mi is ismerünk. Ezen ugyanis Laokoón, és a tőle jobbra álló fia karjai hiányoztak, s a jelenleg is látható felnyújtott karok nem pontos kiegészítések. A duplumként látott Laokoón-csoport tulajdonképpen a töredékesen előkerült eredetinek pontos mása, azzal a különbséggel, hogy alapos megfontolás után megkezdték a kiegészítését. Az 1506-ban előkerült szoborcsoporton Laokoón jobb karja tőből hiányzik. Ezen már felemelt jobb karját könyökben teljesen visszahajlítja, kézfeje csuklótól hiányzik. A kígyó a háta mögül tekeredik a jobb alsókarra. Jobbján álló fia jobb karja a vállához csavarodó kígyó fölött a letört állapotot mutatja. Az apától balra álló fiú karja is már félig kiegészítés. Jobb karját kissé behajlított könyökkel előrenyújtja, de az alkar felétől a csukló és kézfej hiányzik. 28 Az Allatok terme 29 a részletgazdagon, naturalisztikusan megmintázott állatszobraival feltétlenül érdekes. De varázsát elveszti, ha megtudjuk, hogy ezeknek 674