A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Bakó Endre: Egy fejezet Oláh Gábor életéből

tettel az egyházkerületi elnökség újabb döntéséig felfüggesztette, . . . s a könyvtártiszti állások végleges betöltését az átalakulás megtörténte utánra halasztja." Ebből világosan kitűnik most már, hogy a packázás Oláh Gábor személye ellen folyt, és a hadjáratot dr. Ferenczy Gyula könyvtárigazgató vezeti. Ferenczy eljárása egyébként súlyos belső konfliktust robbantott ki az 1913. évi tavaszi közgyűlésen. Dr. Jászi Viktor jogakadémiai dékán lemondott igazgatótanácsi tisztségéről, és nyíltan szemére lobbantotta Ferenczynek, hogy üldözi Oláh Gábort. A közgyűlésen felszólalt Jánosi Zoltán lelkész is, és óva intette az egyházkerületet egy második Csokonai affértól. Oláh Gábor elkeseredetten tudta meg a hírt, és elutazott Űj-Tátrafüredre. Távolléte alatt az egyházkerületi elnökség mégis betöltötte az állásokat. Kinevezte dr. Varga Zsigmondot és Harkó Gyulát Kolozsvárról, ami most már azt jelentette, hogy Oláht ideiglenes állásában sem tűrték meg. Kilencévi huzavona után egyszerűen elbocsátották. A hír mindenkit meggyőzött arról, hogy Oláh Gábor Ferenczy Gyula személyi bosszújának lett az áldozata.

5 A kollégium nem is értesítette a költőt a döntésről, a hírt is mástól tudta meg. „1913-nak nyarát (június, július, augusztus) fenn a Tátrában töltöttem, Ujtátrafüreden. . . Itt tudtam meg egy szép napon, hogy a debreceni főiskola könyvtártiszti állásából kicsöppentem. Egy ismerősöm írta meg. Hivatalosan soha semmiféle értesítést nem kaptam róla. Na, ez a derék intézet ugyan gavallérosan bánt el velem! Mire hazakerültem Debrecenbe, már idegen ült a helyemen."

6 A kollégium vezetősége bizonyára nem számított arra, hogy az ügy nyilvánosság elé kerül s 1913 őszének egyik kultúrbotránya lesz. Egy debreceni újságíró azonban kipattantotta az ügyet.

7 Egyszerre cikkezett róla minden debreceni újság, sőt őket megelőzve a fővárosi Nap, a Világ és a Budapesti Hírlap. Valóságos sajtócsata kezdődött Oláh Gábor körül, amelyhez hosszászólt maga a költő és Ferenczy Gyula is. Oláh Gábornak elbocsátásának sajtóhíre először 1913. augusztus 27-én látott napvilágot rendkívül nagy terjedelemben a fővárosi Nap-ban. Ezen a napon néhány fogalmazásbeli különbséggel, de majdcsak szó szerint a Debreceni Újság is foglalkozott az üggyel. A cikk egyébként összefoglalja Oláh Gábor és a kollégium viszonyának történetét. „Elcsapták Oláh Gábort!" — adja hírül a Nap. Oláh Gábor kálváriát jár a debreceni kollégiumban — írja — s egy olyan nagy erkölcsi testület, mint a főiskola a Pilátus. A poéta és a sorsharag mégis csak egy anyaméhben születtek — summázza a cikk a tanulságokat. Annak is nyomába szegődtek, hogy vajon mi lehet az oka Ferenczy Gyula és Oláh Gábor ellentétének? A Debreceni Nagy Újság felkereste Oláh Gábort, aki így nyilatkozott: „— Egy versemért haragudott meg Ferenczy, a ki a vers egyik szakaszát sértőnek találta magára nézve. — Ez a versem Költemények 1904—1906 — című kötetemben jelent meg. A címe Csendélet. Egyik alkalommal erről a versről beszélgettünk Bodor Aladár író társammal, aki Ferenczyvel tudatta, hogy ő van a Csendéletben aposztrofálva. Amikor ezt megtudta Ferenczy, a könyvtárban meglévő kötetben az állítólagosán rá vonatkozó strófát a könyvtár pecsétjével úgy ütötte keresztül, hogy ne legyen olvasható. Amikor én erről értesültem, az olvashatatlan strófát a könyv szélére írtam sajátkezűén." Az újságíró kikereste a könyvtárban a verseskötetet. A kifogásolt szakasz a következő: 629