A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Telepy Katalin: Telepy Károly, a magyar táj romantikus festője

démiákon jól elsajátított, s a természet jelenségeinek ábrázolására kipróbált keveretlen színeket használ. Fény-árnyék kezelésben mértéktartó, gyakran egyenletes képeinek fényeloszlása. Távol áll tőle a Fart pour Fart érdekű festés, törekvése: ismertetni a hazai történelmi tájakat, jellegzetes vidékeinket, bemutatni a tájban dolgos népünk hétköznapjait. Eletének alkotó munkásságán kívül másik célja volt a hazai művészet kultúrpolitikai megszervezése, művésztársainak hivatalos támogatása. Művészetét, életét áttekintve megállapíthatjuk, hogy mindkét cél érdekében lankadatlanul és eredményesen fáradozott. Egyike volt azon keveseknek, akik saját érdekeiket alávetették a művészeti közügyek fejlesztésének, alkotó munkásságával és emberi magatartásával a magyar művészet példamutató alakjai közé emelkedett. JEGYZETEK 1. Lyka Károly: Magyar művészet 1800—1850. 49. 2. Az okirat dédunokájánál, dr. Plank Bellánál van. 3. Vasárnapi Újság 1871. április 2. 165—166. 4. Bayer József: A magyar játékszín története. 58. 5. Budapesti Közlöny 1868. augusztus 2. 6. Dédunokájánál dr. Plank Bellánál több képe található. A Magyar Nemzeti Galériában levő kép adatai: olaj vászon 46,3 X 59,5 cm. Ltsz. 3846. Jjl. bekarcolva: „fest. Telepy György 1852." Táj kastéllyal o. v. 58x74 cm. Bekarcolva j. 1. Telepy György 18. . MNG. Ltsz. 65.122 T. A Regélő 38. számú műmeléklete pedig 1836-ban szintén Telepy György rajza volt, Majer István metszetével: Szeged vára a bánsági oldalról. Lyka Károly előbbi műve 49. oldal. Művészet 1903. 347. oldal. Tudomásunk van róla, hogy megfestette Déryné Széppataky Róza arcképét is, ez vízfestmény s szerepelt a Nemzeti Színház kiállításán 1937-ben, Hölriegl rendezésében. A tragikus temetői csíny 1839-ből való, magántulajdonban van. Adatai: o. v. 90

X X 110 cm., Jkl. „Telepy György 1839". A Kiscelli Múzeumban található: A prímás ház és környéke, o. v. 94 X 121 cm. Ltsz. : 15.529. Jn., de a kép hátán 1852-es évszám olvasható. A család birtokában egy 1874-es évszámmal ellátott Tájkép is van, amely ugyancsak valamely látványos darab díszletéül szolgálhatott. Adatai: o. v. 74,5x100 cm., Jkl. „fest. Telepy György 1874." Dédunokája, Szilvássy Andor tulajdona. 7. A Nemzeti Színház terve 1835-ből való. Vasárnapi Újság 1914. 353. Paál Jób: A Nemzeti Színház ismeretlen tervei. 8. egy 1833-ból a Tündérkastély, 1834-ből a Waldemar álma, Egy óra, Viszonyok valaha,1835ből a Bűbájos vadász, díszleteit festi. Homművész 1833. 280. old. 1834. 655., 669. és 573. old. 1835. 490., 514. old. 9. Honderű 1845. II. 237. 10. A szerződés 1842. január 30-án kelt. Szövegében a 3. pont alatt a következőket olvashatjuk: „... az igazgatóság és annak képviselősége által rám bízandó szerepeket elfogadni, azokat minden szogalommal betanulni s tehetségem szerint a legnagyobb pontossággal előadni tartozom s gyermekeim is játszani és táncolni kötelesek." Dédunokája, dr. Plank Bella tulajdonában van a szerződés. 11. Honművész 1832. 2. 234. és 331. 12. Utolsó fellépte alkalmából társai ezüst serleget nyújtottak át neki, mely jelenleg dédunokája, dr. Plank Bella tulajdona. Utolsó fellépte 1855-ben volt a Londoni Koldusokban. Vasárnapi Újság 1855. 13. így pl. A szabadkai színház részére 1855-ben. Vasárnapi Újság 1866. 157. 14. Vasárnapi Újság 1871. 166. Ötvenéves jubileuma alkalmából 1871. március 26-án fellépett a Két pisztoly с darab komikus szerepében. A közönség és a régi színésztársak is ünnepelték, Szigligeti beszéddel köszöntette, Felekiné pedig babérkoszorút adott át neki. 15. Károly 1848—49-ből fennmaradt naplójában, mely dédunokája, dr. Kovácsics Gyuláné birtokában van -— a következőképpen emlékezik meg mostohaanyjáról: „Ha életemen áttekintek alig lelek boldog percet benne, mint gyermek megfosztottak attól a boldogságtól, hogy az édesanyát nevezhessem édesnek, idegen kölcsönözte ide anyai szerelmét. . .Az idegen karok, kiket gyermekies fogalmam nem bírt oly édesen és mélyen szeretni miként azok öleléseik megérdemlek — háládátlanság terhével vádolhattak volna akkor, ha felfogva azon páratlan szeretiet nagyságát, érettebb korban nem járultam volna vissza hozzá szeretettel és hálával." 599