A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Telepy Katalin: Telepy Károly, a magyar táj romantikus festője

zeti szellem ébren tartásához járult hozzá.

96 (11. kép) Felépítésében, kivágásában még sok a színpadias törekvés, Markó kompozíciós szemléletének átvétele. Előtérben az apró alakok a mélységet, távlatot érzékeltetik, jobbra-balra magasba nyúló, sötét színű fa és bokor. A világos középtér mögött s a háttérben helyezkedik el a főmotívum, a vár magasba nyúló, romos tornyaival. Az égen mozgalmas felhőrészletek. A nők színes ruhái a száz év előtti paraszti viseletről adnak számot. A nép életének ábrázolása a romantika célkitűzései közé tartozik. Közeledni a néphez — ez volt a romantikus költők-művészek egyik törekvése. A nemzet iránti érzelmek így jutnak kifejezésre a költők, művészek alkotásaiban. A kép egyike legjobban megoldott műveinek. A Markó-hagyományok átalakulnak, az ideális táj helyett a konkrét táj jelenik meg s a mitológiai Staffage alakok helyett pedig hétköznapi dolgos emberek. Ahogy Madarász, Székely, Than Mór a nemzeti múlt eseményeire emlékeztetnek s hőseik példát mutatnak az ellenállásra vagy lázadásra, ugyanúgy hazafias érzelmek ösztönözték a fiatal festőt, amikor a régi dicsősége színterét ábrázolta. Ezt a jellemző romantikus vonást megtaláljuk Ligeti Antal és Keleti Gusztáv egy-egy művében, mint amilyen pl. Ligeti Dévény várát, a Siroki vár romjait s a Trencsén várát ábrázoló képe.

97 Keletinél pedig az ismert nagyméretű kép, a Száműzött parkja tükrözi ezt a felfogást.

98 Keleti azonban szárazabban fogalmaz, Ligetinél pedig több a heroikus vonás tájkompozícióiban. Telepy közvetlen hazaérkezése után arcképmegrendelést kap. Hegedűsné, Bodenburg Lina fiatal színésznő portréját festi meg 1859-ben.

99 (12. kép) A fiatal nő, Hegedűs Lajos színpadi író és fordító felesége, az arckép elkészülte után nemsokkal meghalt.

100 A képet a Történelmi Képcsarnok őrzi, mert Hegedűs Lajos a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.

101 A tondóban ábrázolt, komoly szépségű fiatal nő karját vörös kendő borítja. Jobb kezében könyv, alakja mögött a háttérben parkrészlet. Bár a megjelenítési mód emlékeztet első mesterének Barabásnak felfogására, ez a kép már nem biedermeier portré, ebben az egyéniség, az ünnepelt színésznő magataratása fejeződik ki. Jelenése előtt kezében szerepkönyvvel magabiztosan néz velünk szembe. Telt válla fedetlen, leheletkönnyű csipke díszíti a ruha ujját és kivágását. Egyéniségéhez illően a romantikus táj törékeny alakját még jobban kiemeli. A háttér az angol arcképfestészet táj megoldására] emlékeztet. A finom színek, az arc életteli frissessége, a lendületesen megoldott tájképi háttér mindenképpen figyelemre méltóvá teszi a képet, melynek koloritja erőteljesebb, mint bármely későbbi alkotásáé. A Magyar Nemzeti Galériában levő Önarcképe ugyanabban az időben jöhetett létre, mint a Marastoni-féle portré s a magyar művészek önarcképei között megbecsült helyet foglal el.

102 (13. kép) A romantikus vonás itt is érvényesül. A kép híven tükrözi a művész egyéniségét. Olvasmányába mélyedten, egész magatartását az intellektuális foglalatosság hatja át. Láthatóan öntudatos hivatását illetően s büszke művész mivoltára. Mindezt külsőségekben is kifejezésre juttatja. A hosszú haj, szakáll, csokornyakkendő s a nemesen egyszerű, feketefehér ruházat, a művészek szokásos öltözéke utal arra, hogy magasabb szellemi réteghez tartozik. Az előadás reálisabb megoldású előbbi portréinál, kvalitásában hasonló Székely Bertalan fiatalkori önarcképéhez. Festészetében ez a néhány esztendő feltétlen fejlődést ígér, és ha a közéleti munka nem vonja el további stúdiumainak érlelésétől, a későbbi évtizedek erőteljesebb eredményt mutattak volna. Művészetében, életében ez az időszak a megállapodott ifjúságé. Családot alapít, feleségül veszi 1861. február 11-én Egressy Gábor lányát, Etelkát. Családi élete végig harmonikus, kiegyensúlyozott volt. Közéleti pályája felfelé ívelt s így 569