A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)
Telepy Katalin: Telepy Károly, a magyar táj romantikus festője
az aprólékos ecsetkezelést, a Staffage alakok elhelyezését s a mértéktartó színek használatát illeti. Joggal következtethetünk arra, hogy a mester művészetének tanulmányozására épp úgy mint Ligeti, Libay, Kelety, Szilassy, ő is megfordult Markónál a Villa Appeggiben. 55 Eddig e feltevések bizonyítását Telepyt illetően nem találtuk. Nemrég a Magyar Nemzeti Galéria adattára egy újabb vázlatkönyvvel gazdagodott, melyben az egyik rajz alatt Appeggi aláírás olvasható s a környék festői tájainak rajzai is megtalálhatók itt. 56 Ezek szerint itáliai utazása során felkereste a mestert. Dátumot egyetlen rajz alatt sem találunk, de valószínű, hogy velencei tartózkodása idején kerülhetett sor a látogatásra. A rajzok közül többet Telepy szignált, azonban néhány vázlat arra enged következtetni, hogy az ugyanakkor ott tartózkodó Ligeti Antal kezétől származik. Megerősíti ezt a Magyar Nemzeti Galéria Ligeti vázlatkönyveinek tanulmányozása is. 57 Velencei éveiről aránylag kevés adat áll rendelkezésünkre. Egy levélből, melyet M. Saroltához írt, kiérezhető a honvággyal küzdő fiatal művész nosztalgiáj a : 58 ,,. . . Egészségem gyengélkedő, kényszerítve lévén folytonos munkásságban élni, most azonban a farsangban pár napig szünidőm lévén, hogy azt megelégedve és boldogan töltsem, im tollat emeltem, hogy barátaimnak s kegyednek irjak, azon idecsatolt kéréssel, hogy majd, ha csárdást táncol, forduljon értem is vagy hármat, értem, kinek egész mulatsága abból áll, hogy szabad lévén jó barátaira hazagondolni, azok emlékével játszadozni — miután egész ösmeretségem két év alatt a házi körön kivül nem terjedt, hol néha néhány jelesebb művész társaságában tölteni estéimet. Újságul Velencébül csak annyit irhatok, hogy egy hónapja lesz a szakadatlan esőnek és hónak, mely folytonosan esik s, mely a karnevál mulatságot is a Márkus téren semmivé tette." Művészi fejlődésének ezen időszakából azonban már több emléket tartunk nyilván. Elsősorban kell megemlítenünk vázlatkönyveit. Pontosan datálhatok ezek, mert a rajzok alatt legtöbbször az évszám, sőt a hónap is megtalálható. Az egyik vázlatkönyv Chioggia, Torcello és Santa Croce környékén töltött pár hónap festői benyomásairól ad számot. Négy teljes hónap élményeinek festő számára nélkülözhetetlen megfigyeléseit találjuk a lapokon. Az első oldalon ápril. 1854. olvasható, az utolsó lap keltezése aug. 31. 1854. A kis vázlatkönyv a nyári szünidőben telt meg, amikor a kevés pénzű művész és vele együtt több társa is a közeli festői vidéket kereste fel, hogy újabb benyomásokat nyerjen. 59 Chioggia, ez a Velence közelében, lagúnákon épült tengerparti halászvároska sok lehetőséget rejtegetett a festői impressziókat gyűjtő, fiatal művészek számára. A város nem egy magyar festőt vonzott később is. Tudjuk, hogy itt járt Ligeti, 60 majd Mészöly Géza is, aki 1883-ban feleségével Velencében tartózkodott s Chioggiába is ellátogatott, melynek bizonyítéka színes, friss kis képe: Chioggia. 61 A jellegzetes tengerparti házak, a víz partján félig vízbe merült, hatalmas halaskosarak, a bárka az előtérben olyan motívumok, amelyeket rajzban megtalálunk Telepynél is. (5. kép) A vázlatkönyv igen sok rajza a Velencétől északra fekvő Torcello és Santa Croce-beli élményeit is megörökíti. Legtöbb az alakrajz, közöttük sok a gyermekábrázolás. A fejükön kendővel, olasz népviseletben ábrázolt sok nőalak szinte rokona lehetne Weber Henrik, Marastoni József, vagy akár Than Mór számtalan hasonló figurájának. Több fennmaradt olaj- és akvarell ábrázolásában ugyancsak az olasz népi viselet megörökítését hagyta ránk. 62 557
