A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Telepy Katalin: Telepy Károly, a magyar táj romantikus festője

romok felett. A nép nem fájlalta szenvedéseit, nem panaszolta kárát, hanem tombolt örömében és kinek maradott még pár fillérje, azon is nemzeti lo­bogót és zászlókat vásárolt, hogy tűzfalainak fennálló ormait, ég felé nyúló puszta kéményeit azzal díszíthesse. Nem lehetett senki ajkáról a kárvallás keserű szavait hallani, mert mindenki jól tudá, hogy ott nem veszíthetett egyes sem életet, sem vagyont, vagy legalábbis nem lehet veszteségnek mondani, amelyen a nemzet dicsősége, vagy élete van megvásárolva. Oh adja az Ég szeretett nemzetem, hogy színeid ne romjain e hazának, hanem viruló népei felett lebeghessen és suhogásai elmondhassák: Megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán!" Másnap azután Pestnek minden nevezetesebb romját felkereste. Meglátogat­ta Barabást, felkereste Glantz Gusztáv üzletét, ahol akkoriban a legjobb festő­szereket lehetett vásárolni, kiegészítette festőfelszerelését. A napot a romok meg­szemlélésére akarta felhasználni, de mivel munka elvállalására szólították fel, egész napját a rajzasztalnál töltötte. A szabadságharc eseményeiről a korabeli lapokban egymás után jelentek meg a tudósítások, rajzok. „Pesti szemlék az ost­rom alatt, 1849" címmel Fuchsthaller Alajos a kárt szenvedett, ismert épülete­ket akvarellsorozatban hozza nyilvánosságra. 27 Másnap, június 22-én jókor reg­gel már a képviselőház termének romjait rajzolja, de a sok ácsorgó „kandi" néptömeg miatt kénytelen volt ezt abbahagyni. Estéit a színházban töltötte. Mivel június 24-én megtudta, hogy útitársaival másnap vissza indulnak Tardoná­ra, az utolsó napot a budai romok megtekintésére fordította. Másnap valóban útrakeltek és 28-án Kövesdre értek. A körülményes és nem veszélytelen utazás­ról bőségesen beszámolnak naplófeljegyzései. „Az útban mindenütt magyar katonaságot találtunk, Kövesd pedig egészen telve. Itt a négy útitárs elpártolt tőlem, megunva, a keserves vándorlást. Délután elindultak a rossz, lóbőrbe burkolt csontok és hét órára Miskolcra bevittek. Alig tolta le a kocsi a rossz lovakat a forgóhidról, már csakugyan bevalósultnak látszott a hír, amit az utcai gyerekek kezdtek fennszóval hir­detni — az utcán szemközt csakugyan kozákok lépdeltek előre szép arabs lovakon. így tehát holnap aligha csata nem lészen, mert seregünket Abrány és Harsány alatt tanáltam, kik egész nyugodtan táboroztak." így nem akart a városban sokat időzni, útnak indult Diósgyőr felé. Érdekes leírás következik a naplóban arról, mint sikerült három nap múlva, július 29-én Tardonára érkeznie. Naplójában több ízben találunk utalást arra, hogy meglátogatta Egressyé­ket Kápolnán s a „jó Etelkával" elbeszélgetett. Egressy Gábor és családja itt tartózkodott ebben az időben. Etelkát, akihez Petőfi Sándor az ismert, szép köl­teményt írta — később Károly feleségül vette. A nyarat Tardonán töltötte. Ebben a kis községben tartózkodott a szabad­ságharc bukása után Jókai is. Telepi György rokonainál élt itt addig, míg a fel­mentő levelet meg nem kapta. 28 „S, hogy milyen emlékek kötik Jókait e helyhez, leirta a Tengerszemű hölgy-ben és a mesteri leírásnak méltó párját iktatta a költő albumába Telepy, aki Tardona regényes vidékéről festett egy igen hangulatos akvarellt" — írják, amikor 1894-ben a művészek albumot állítottak össze Jókainak. 29 Naplójában említi, hogy a Tardonán töltött idő alatt Károly egy barátja részére napló allegóriákat festett. Olykor Senyére látogatott, miközben lefestette az időközben látogatóba érkező édesapját. 30 549

Next

/
Oldalképek
Tartalom