A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

É. Kiss Sándor:Hajdúhadház helynevei I.

székházai, üzemek, jeles boltok, patikák és más olyan közérdekű létesítmények és nevezetes házak, amelyek jelentőségük folytán a város lakói előtt ismeretesek, és ennél fogva e tájékozódásban biztossággal használhatók. Hajdúhadház nagyközséget a belügyminiszter 1924. december 23-án újból városi státusra emelte. Bár Hadház a hajdúk letelepítésétől (1606—1611) egészen 1892-ig városi közigazgatási szervezetben élt, utcáinak hivatalos neve az újból való várossá alakulásig nem volt. Azelőtt is azonosították őket valamilyen módon vagy meghatározott névvel vagy körülírással. A tizedekbe való beosztás kezdettől fogva megvolt hivatalosan is. A házak számokkal való megjelölésére csak a múlt század második felétől találtam adatokat. A házszámozás 1-gyel kezdődött és ment a természetes számok rendjében. A város gyors növekedése a lakosság szaporodása miatt az azonosításnak és megkülönböztetésnek ez a módja nehézkessé vált. Hadháznak 1924-ben már 11 000 lakosa, 70 utcája és kb. 1700 lakóháza volt. Ez tette szükségessé az utcák hivatalos elnevezését és az utcaszerinti házszámozást. Dolgozatomban figyelemmel kísérem, milyen nevet kaptak az általános névadáskor és azóta az utcák, kiről, miről, nevezték el őket. Különös figyelmet szeretnék fordítani a hagyományos népi nevekre. Jórészt ez a dolgozat is azért íródott, hogy megóvjuk őket a teljes feledéstől. Még élnek számosan olyan idősebb korú lakosok, akik ismerik és használják is a hagyományos neveket. A fiatalság már alig-alig. Először úgy terveztem, hogy fogalomkörök szerint csoportosítom a helyneveket, tehát a feldolgozásban a tárgyhoz, a megnevezetthez igazodtam volna. Mivel a dolgozat fő célja a nevek közlése, célszerű elrendezése egyedül az lehet, hogy folyamatos betűrendben adom a szócikkeket. A város nevét mégis első helyre tettem. Eredeti szándékom szerint csak a hagyományos neveket akartam feldolgozni, a hivatalosan adottakat nem. A teljességre való törekvést szintén lektoraim ajánlották. A hivatalos nevek is népi nevek, mert a nép már használja őket, ha eredetük nem is népi. Ha egy utcának, objektumnak van hivatalos és hagyományos neve is, mindegyik címszóként szerepel, s mindegyik szócikkben ott van a kölcsönös utalás. A szócikk felépítése a következő: először adom a név köznyelvi alakját. Ha az ejtés ettől eltér, első előforduláskor а fonetikus írású alakot is zárójelben. Ha szükszükséges, közlöm a helyragot: -ba, -be; -ra, -re: -hoz, -hez, -höz. Ha az ejtés és írás egyezik, ~ jellel jelzem. Ha népi eredetű a név, n-nel, ha hivatalosan adott, Ä-val, ha mindkettő, n. /t-val jelzem. Ezután következik az objektum topográfiai leírása a Városterv készítette 1958. évi térkép és saját helyismereteim alapján. Ismertetem a névadás okát, a név magyarázatát és használati körét. Elmondom — ha van ilyen — a névhez vagy objektumhoz kapcsolódó néprajzi, helyi földrajzi, helytörténeti, személyi stb. vonatkozásokat. Ha a név kihalt, +-tel jelzem. A levéltári idézeteket lábjegyzetben közlöm. Két térképet mellékelek. Egyik feltünteti az utcákat, zugokat, sarkokat, a másik a városrészeket, kerteket, hegyeket és tavakat. A jeles épületekről, székházakról, csapszékekről, kutakról, malmokról nem készítettem térképet, mert a szócikkben meghatározom fekvésüket. A dolgozatban Hadházt városnak nevezem, jóllehet, jelenleg község. Ezt a következetlenséget azért vállalom, mert Hadház 1606—1892-ig város volt, s 1924-től egyidejig újra város. A levéltári anyag kivétel nélkül szabad hajdúvárosnak, liberum oppidum hajdonicale Hatháznak említi. Altalánosságban is hajdú498