A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Újváry Zoltán: Lakodalmi játékok Konyáron

kezdődően kerültek háttérbe, amikor egyre inkább előnyben részesítették a különböző zsáner-jeleneteket, tréfákat. Konyáron kedvelt volt a kos-maszk vagy birka-maszk. Elsősorban a lakodalomban hívatlanok jelentek meg ebben az álarcban. Ezeket maskarásoknak nevezték. A lakodalomban némán játszottak, hogy ne ismerjék meg őket. Többnyire a szegényebb legények öltöztek maskarának s így italhoz, ételhez jutottak. A kos-maszkos jelenetben az egyik legény birkabőrt húzott a fejére, lehetőség szerint a birka fejével, szarvával együtt. Ha ily módon megnyúzott birkabőrhöz nem jutottak, akkor valamivel imitálták az állat szarvát (5. kép). Az állatot vezető legény korommal bekente az arcát, rossz ruhát, kifordított bundát vett magára és így vezette be az állatot, amelyet gyakran birkának vagy tehénnek is neveztek. A jelenet többnyire abból állott, hogy a szokatlan öltözetükkel, megjelenésükkel felkeltették a jelenlevők figyelmét, érdeklődését. Az állat ijesztgette, döfködte a nőket. Rendszerint táncoltak is. Az állat esetlen mozgásán jól szórakoztak. A kos-, birka-maszk előfordulására a szlávok, elsősorban a szlovákok, lengyelek hagyományából vannak párhuzamok. A Szarvasra települt szlovákok fonóbeli birkásnak nevezett játékuk az egykori állatmaszkos jelenetre utal. A kapcsolatok kérdései ezzel a maszkos alakoskodással összefüggésben is további vizsgálatra szorulnak.

12 :т-;•--"-: ':-•»] 5. kép. Kos- birka-maszk. Konyár. Fotó: Ujváry Z. 489