A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

M. Nepper Ibolya: Szkíta kori leletek a Déri Múzeumból (Adatközlés)

pontjából egymástól erőteljesen eltérnek. Egyes alkotóelemek, elsősorban a függesztő lyukak száma alapján két nagy csoport különíthető el: 1. a Kárpát-medencében, ahol a négy függesztő lyukkal ellátott tárgyak alapformái a tibavai temető anyagában találhatók meg, 2. az Északkelet-Balkánon, ahol a vezető leletegyüttest a chotnicai kincs adja. A Kárpát-medence anyagában a főtípuson belül legalább két formációt választhatunk ki: a függesztő taggal ellátott korongos csüngőket (mojgrád—tiszaszőllősi változat), 2. a karikás csüngőket, amelyeket ugyancsak függesztő taggal láttak el (magyartés—jászladányi változat). Tipológiai értelemben a Chotnica-típus a függesztő tag nélküli, egyszerű aranykarikák csoportjába tartozik. 4. Az aranylemez korongok eredetének vizsgálatában a rézkor elején még erőteljesen továbbélő újkokori hagyományokhoz kell fordulnunk. A kincsleletben levő egyszerű aranykorongok archaikus vonásai a korábbi és részben egykorú kagylóés rézlemez korongok formáját őrzik. Az aranylemez korongok kisszámú ismert lelete egyelőre tipológiailag egységesnek látszik. Ezt a formát tibava—hencidai típus néven javasoljuk bevezetni. Elterjedési területe, egyelőre Szlovákia és a Tiszántúl és — szórványosan — az Északkelet-Balkán. 5. Nem tartjuk valószínűnek, hogy a rézkori aranyékszerek tárgyalt típusai import útján kerültek volna területünkre. Feltehetően a közeli Erdély arany lelőhelyeiről szállított nyersanyagból készültek. 6. A korongos csüngök kialakítására ható tényezők között feltétlenül meg kell említenünk azokat a lapos kő- és márvány idolokat, amelyeket Trója I—

IV. rétegeiből elég nagy számban ismerünk.

6

" Mindaddig azonban, amíg a közvetlen kapcsolatokat bizonyító leletanyag nem áll rendelkezésre ezt a szakirodalomban hagyományosan kezelt feltételezést kellő óvatossággal kell kezelnünk. 7. A hencidai kincsleletet az összes rendelkezésre álló analógiák figyelembevételével az autochan rézkor termékének tartjuk. Az arany korongos csüngők besorolása alapján pedig tág értelemben a bodrogkeresztúri kultúra hagyatékát látjuk benne

61 III. Dolgozatunk befejező részében röviden foglalkozni kívánunk a hencidai aranykincs rendeltetésének és a földbekerülés okának vizsgálatával. A kevésszámú hasonló leletet, mint láttuk a szakirodalom vagy szakrális jelentőségűnek tartja, vagypedig kereskedelmi depot gyanánt kezeli. A sírokból ismert aranylemez korongok és korongos csüngők helyzete arra mutat, hogy azokat a társadalom egyes gazdagabb egyénei használták, akár önmagukban, akár pedig más aranyleletek társaságában is kerültek elő.

62 A lelőkörülmények figyelembe vétele mellett kétesnek látszik, hogy a chotnicai lelet szakrális jelentőségű volt. Az idolként is felfogható karikák mellett olyan tárgyak is szerepeltek benne, amelyek a rézkori társadalom rangosabb egyéneinek tulajdonát képezhették. Ami a hazai viszonyokat illeti, ismeretes, hogy a bodrogkeresztúri kultúra esetében a társadalmi szerkezet differenciált voltáról bőséges adatok állnak rendelkezésre.

63 Délkelet-Európa rézkori társadalma pedig a majkopi és hasonló kurgánsírok anyaga alapján

64 erősen rétegződött volt. Ezért nem tartható kizártnak, hogy a korban már voltak olyan egyének, akik a többség fölé emelkedve gazdasági hatalommal és a velejáró társadalmi ranggal rendelkeztek. Különösen indokoltnak tűnik ez, ha az autochton rézkor állattenyésztő életmódjára gondolunk. A gazdagabb családok kezén felhalmozódott vagyon pedig a nyilvánvalóan értéket jelentő aranytárgyakban is kifejezésre jutott.

65 46