A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Béres András: A furtai hímzés

gai között a hagyományos és újabb elemek keveredése ötletes egyéni ízzel teli díszítményeket eredményez, melynek szép változata a rózsa és margaretta mintáinak összesítéséből kihozott bimbós leveles tányérvirág, vagy helyi nevén napraforgó. Ha a minták eredetét próbáljuk vizsgálni, önkéntelenül adódik a nádudvari fazekasság sikált díszítményeivel való összehasonlítás lehetősége. A virágminták felépítése, a motívumok soros fűzése azonos gondolati körből táplálkozik. Bár eddig semmi közös eredetre utaló momentumot nem lehetett felfedezni, mégis megállapítható, hogy a virágminták felépítése azonos a nádudvari fekete edények díszítményeivel. A különbség annyi, hogy a furtai sikált vadrózsa páratlan, rendszerint öt szirmú, míg a nádudvari majdnem kivétel nélkül páros, rendszerint négyvagy hatszirmú.

18 Szerkesztés és megkomponálás tekintetében tehát nagyon sok a rokon vonás. Csak míg a nádudvari fazekasság mintakészlete zömmel mezei virágok stilizálásából táplálkozik, addig a furtai hímzés a kerti, nemesebb virágok köréből meríti motívumkincsét. Mind Fazekas Istvánnal, a tervező nádudvari alkotó fazekas népművésszel, mind Varga Dánielnével, a jelenlegi furtai hímzéstervezővel folytatott beszélgetésem meggyőzött arról, hogy jelenleg kölcsönös hatás nem áll fenn, ami nem jelenti, hogy a két díszítőstílus esetleg nem jelenthet a későbbiek során egymásra észrevehető hatást.

19 A kiegészítő fotók szépen mutatják a furtai hímzés alkalmazásának lehetőségeit. A kivarrott, főleg legénykötények használata az első világháború előtt volt divat. A századfordulótól N. Juhász Julis tervezte és rajzolta elő a mintákat, 1959-ben 76 éves korában bekövetkezett haláláig. Ezt megelőzően egyeneságú rokona Varga Dánielné Juhász Erzsébet kb. 5 évvel, 1954—55 körül próbálkozott az első minták előrajzolásával. Eleinte tanyaiak számára gépen varrott ruhákat készített. De miután Furtán egyetlen leány sem ment úgy férjhez, hogy kivarrott kelengyéje ne lett volna a Juhász család díszítésével, a varrás miatt különösen tanyaiak gyakran keresték fel Vargánét. Egyidejűleg sokszor díszpárnát is rendeltek. „Tanyasiak hoztak díszpárnát, hogy vidd el idesnénédhez. Eleinte elvittem, de később magam is megpróbálkoztam a rajzolással, a hímzés meg már ment. Sikerült. Nekem is jó volt a kis kereset. Julis néném halála után meg rám maradt a munka."

20 Azóta megszakítás nélkül tervez, rajzolja a mintákat. S bár hatására a színes pamuttal hímzés is terjed, de sem a matyó, sem kalocsaihoz nem hasonlítható, jóllehet stílusát tekintve az utóbbihoz áll közelebb. Sok színt nem használnak. Legkedveltebb a tüzes rózsaszín, de elterjedt a kék, zöld, ritkán megtalálható egyes motívumok közepén a sárga. Fehérre fehérrel ma már nem hímeznek. A fehér hímzőfonalat ritkán ugyan, de csak a hagyományos kék alappal találjuk meg. A jellegzetes szegfűminta bár a magyar hímzéseken gyakorta szerepel, hiszen a debreceni szűrhímzés is alkalmazza, a palóc hímzéseken is gyakori, Kalocsán is kedvelt, Dunántúlon is előfordul, a nádudvari fazekasság sokszor alkalmazott díszítőeleme, mégis a furtai hímzés szeg446 N. Juhász Julis a furtai himzésminták első nevesebb tervezője. Meghalt 1959-ben 72 éves korában