A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése

menyi polgárházak fontos részei a homlokzatok. Míg a parasztházak véghomlokzatosak, addig a polgárházak kivétel nélkül oldalhomlokzatúak. Az oldalhomlokzat nagyságát, jelentőségét azáltal is hangsúlyozzák, hogy esetenként egy-egy, a ház homlokzatának megfelelő nagyságú és kivitelezésű kapufallal is megtoldják. Az oldalhomlokzat nem minden böszörményi polgárháznál eredeti kiképzésű, néhány esetben toldás által jött létre, úgy, hogy a régi véghomlokzatos házhoz az utcával párhuzamosan egy rövid szárnyat építettek és annak külsejét a régebbi véghomlokzattal együtt egységes homlokzattá alakították át. A polgárházak jellemző tulajdonsága azután még az, hogy nem tűzfaluk, hanem oromfaluk van, amelynek koronája jóval felülmegy a tetőzeten. Általában téglával szegettek s egyetlen díszük a parasztházak tűzfalához hasonló egyes vagy kettes szellőzőnyílás. A polgárházak homlokzatának lényeges része a magos padlásokra szolgáló szellőzőnyílások sora. A homlokzat kedvéért igen sok polgárház tetőszerkezete féloldalt emelt, azaz a tetőmetszet nem egyenlő szárú háromszög, hanem egy szabálytalan rombusz, mert a homlokzatok felőli részen a tetőszerkezet magasabban végződik, mint a másik oldalon a homlokzat megemelése miatt. A polgárházak és a parasztházak között nemcsak külsőségben, mint például, amilyen a homlokzat is, van különbség, hanem anyagban, technikában, építési módban, beosztásban és felhasználásban is. A polgárházak anyaga általában tégla. Tégla alapra épültek, újabban néhány terméskő alapút és lábazatút is látunk. Építőanyagként kizárólagosan maltert használnak hozzájuk, aminek főleg a külső s a belső vakolásnál, de legfőképpen a homlokzat kiképzésénél van nagy szerepe. A polgárházak homlokzatának zöme vakolatdísszel dúsan ellátott. Ezek a vakolatdíszek leginkább az épület tagolására törekszenek, hatalmas köveket, egymásra tett felületeket utánoznak. A polgárházak régtől fogva sem voltak fehérre meszelve, hanem a legkülönbözőbb színűre voltak festve. A felszabadulás óta egyre terjedt köztük a sokszínű kőporos bedörzsölés, valamint a kőporos befrecskelés. Sok olyan polgárház is akad Böszörményben, amelynek homlokzata burkolással készült. Burkoláshoz a legtöbb esetben úgynevezett „vastéglát" használnak, ez alatt jól kiégett, kemény, sima felületű téglát értenek. A polgárházak tetőzete igen sok esetben cserép, de nagymennyiségben található köztük pala és bádogfedés is. Tetőszerkezetük minden esetben fedélszékes nyeregtető. A két világháború között több esetben szecessiós jellegű vakolatdíszítést is alkalmaztak és manzárd tetőszerkezetet készítettek. A böszörményi polgárház hagyományos része a parasztházinál módosabb, rangosabb tornác vagy ámbitus, közülük sokat úgy készítenek, hogy beüvegezzék és ezáltal az előszobát pótló verendához jussanak. Míg a böszörményi parasztházak tornácai általában nyitott végűek, rácsuk sincsen, mint sok nánásinak, addig a polgárházak tornácai, ambitusai zömükben zárt végűek. Gyakori, hogy az udvarra-utcára néző tornác-ambitus végen díszként vakablakot alkalmaznak. Különben a polgárház helyiségeinek száma és beosztása igen változatos, különösebb törvényszerűséget benne megállapítani nem lehet. Több olyan polgárház van, amelyben 8—10 szoba is van, ezek a város leggazdagabb polgáraié voltak, általában azonban 3—4 szoba van bennük. Igen sok esetben a polgárház minden helyiségét „tiszta szobaként" kezelik, mert az újabban épített „nagyház "mellett, esetleg vele összeépítetten is, ott áll a régi parasztház és azt használják. A polgárházak helyiségei régebben padlózottak, újabban parkettázottak. A konyhákat pedig díszes mozaiklappal fedték. 404