A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)
Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése
A házakba a ház földjének elkészítésekor építették be a tüzelőhelyeket. A szobába a kemencét, a hozzáépített takaréktűzhellyel, a konyhába pedig a padkákat. Manapság kemencét már nem építenek, a takaréktűzhelyet (falbarakott spór) se a szobába építik be, hanem — amennyiben egyáltalán készül még — a pitvarból konyhává lett helyiségbe kerül. Hajdúböszörmény házaiban legnagyobb mértékben, az utolsó ötven év alatt, a tüzelő berendezések változtak meg. A régen épült, ránkmaradt házakból is kihordták a kemencéket, takaréktűzhelyeket, a szabad kéményeket elpadlásolták. Az új épületű házakba pedig, ha egyébként régi formájúak is, ha a hagyományos anyagokból és módokon épültek is, a régi tüzelő berendezéseket már nem építik be. A hagyományos böszörményi parasztház háromosztatú, azaz három helyiségből áll. A pitvar két részre osztott, hátulján volt a kürtő, a kürtőalja; összefoglaló néven: szabadkémény, amely általában az ajtó felé eső oldalra egy nagy boltívre nehezedett. A pitvar első része afféle előszoba volt, jobbra is balra is egyegy ajtóval. Balra, az utcafelé nézőén, volt a legnagyobb helyiség, az első ház, vagy a felső ház, vagy csak egyszerűen a ház, azaz a szoba. Jobbra pedig a kis ház vagy alsó ház, azaz a kamara. A böszörményi ház is egy, majd kétsejtűből fejlődött ki. Fejlődésében ezek a fokok ma is álló példákon nyomon követhetők. A harmadik helyiség, a kamra megjelenése szoros kapcsolatban áll a gabonatermelés kiterjesztésével. Azelőtt az „életet" a böszörményi házak ereszaljában, tornácán állott szuszékban tartották. Még régebben vermelték a gabonát 26 . Elfért benne, kevés volt belőle, nem volt szükség számára külön helyiségre. Amikor a földművelés mind nagyobb lendületet vett, a gabonatermelés kifejlődött, a múlt század 50-es éveitől kezdődően egészen a felszabadulásig tartóan, a gabonatárolására megfelelő helyiségre lett szükség. Ezek voltak a kamarák, amelyekbe kétnégy fiókos hombárokat építettek be. A könnyebb berakodhatás kedvéért Böszörményben is igen sok helyen a ház előtt elhúzódó tornác nem ment a kamra elé is, hanem a kamra ugrott kijjebb; a tornác szélességével bővült helyiséggé nőtt. Sok esetben külön ajtót is kapott a szabadba. 27 Ahol ilyen nem készült, de a tornácot beépítették a kamrával, ott az ablakon adogatták be a terményt az odaállt kocsiról. Ennek érdekében a kamraablak rácsának egyik vasát kivették. A gabona-tengeri termelés fokozódása, általánossá válása más változtatást is okozott a böszörményi parasztházon. Legtöbb helyen a kamrában csak a család szükségletére szolgáló terményt tárolták, a felesleget, az eladásra szánt részt pedig a padlásra vitték és ott vagy elterítve, vagy zsákolva tartották. Hogy a padlásra sok termény férjen úgynevezett „magos padlásokat" készítettek, azaz a falkoronát alacsonyabban, magasabban felhúzták a mennyezet fölé és így nagy, magas padlástért kaptak. Ezek a padlásmagasítások sok esetben nem is látszanak meg kívülről az épületen, ha a termény szellőztetése végett a házon díszként is felfogható szellőzőnyílásokat nem alkalmaznának. Az ilyen magos padlásoknak nem elég a vértelkeken, tűzfalakon lévő egyes vagy kettes nyílás, hanem a ház elején, a tornác fölött, szellőzőnyílássort készítenek. A nyílások többsége díszes, mindjárt felhívja magára a figyelmet. 391
