A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése

11/a. Lázár István, Hajdúböszörmény, Báthory Gábor u. 62/1. házának alaprajza. Az alaprajzon a volt kamrában levő tűzhely az előbbi képen látható kéménybe füstöl. már mesterembert is kell alkalmazni, ha másért nem, a kémény „felhúzásáért". De jó az, úgy megnyugtató, ha a vályogfalazásnál, ami különösen újabban kő vagy téglaalapzatra kerül, mesterember irányítja a munkát. A putriháznál, fecskerakásos, de a vertfalú házak egyrészénél is — legalább is a múltban — a kéménykészítés sem okozott különösebb gondot. Durván kifaragott és összeillesztett tölgykarókból kürtőházvázat készítettek, amit aztán fűzvesszővel bekötöttek. Helyéretéve kívül belül betapasztották. Az így elkészült kürtő fölé deszkakéményt emeltek tetővel, hogy az eső be ne essen rajta. Ez volt az általánosan elterjedt pendelykémény, amiből ma már egyetlen egy sem található Böszörményben. A módosabb, vertfalból vagy vályogból készül házaknál már a XVIII. század végén alkalmaztak téglakürtőt, fedett téglakéménnyel. Ez a fedett téglakémény, mint a hagyományos böszörményi házak egyik jellegzetessége, a pendely kéményeket utánozza s néhány szép példány még ma is található belőlük. A XIX. század derekán, a különféle tűzvédelmi intézkedések hatására általánossá vált. A putriházak, fecskerakásos és vertfalú házak, miután falaik elkészültek, azonnal tetőt kaptak. Ezeknek a kezdetleges házaknak a tetőzetére az jellemző, hogy korábban mindkét végükön teljesen kontyoltak, azaz kanfarosak, újabban inkább csak félig kontyoltak (kiskontyos) voltak. A héjj ázat szalmából, zsuppból, nádból készült. A tetőszerkezet olyan régen volt szelemenes, hogy ma már nem is emlékeznek rá. Böszörményben nem a tiszta, ágasfára állított szelemenszerkezet terjedt el, hanem a félszelemen. A szelement tartó ágast a koszorúfába a mestergerendába kötötték vagy arra illesztették rá. A szarufákat már a múlt század közepétől kezdődően a legtöbb helyen kötőfával összekötötték, megerősítették. A ház végeinél, középen alkalmazott, szelement tartó ágasról is szól még a homályos emlékezet, de ilyen esetekben a tetőzet nem volt kontyos, hanem tiszta nyereg. 384