A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése

Dankó Imre Hajdúböszörmény népi építkezése Tanulmányom, bár önálló egész, mégis része egy nagyobb, a hajdúvárosok népi építészetét tárgyaló munkának. A munkából eddig a Hajdúnánásra vonatkozó rész látott napvilágot.

1 A nánási népi építészettel foglalkozó dolgozatom eredeti címe A hajdúnánási házak morfológiája volt. A tanulmányhoz csatlakozó két idegennyelvű összefoglalás így is jelölte. Bár a nánási házak kialakulásának történeti menetét felvázoltam, úgy éreztem, hogy a történetiség szempontjait nem érvényesítettem eléggé. A nánási házak ismertetését néprajzi módszerrel gyűjtött anyag segítségével kíséreltem meg. Ezért aztán, a tanulmány címét is megváltoztattam. A nánási népi építészetről írt összefoglalóm ugyanúgy, ahogy ez is, szinte kizárólag néprajzi módszert követett az anyaggyűjtésben. Levéltári adatokat — bár mindkét esetben bőven rendelkezésre állnak —igen ritkán vettem figyelembe. Anyagomat adatközlőktől és a ma is fennálló építmények elemzése révén szereztem. Annál inkább megbízható eljárásnak vehetjük ezt a módszert, mert a Hajdúböszörményben is még álló „öreg házak", melyeket az itteni népi építkezés példáinak vezetünk, nem idősebbek a 100—180 évnél. Eddig viszont a népi emlékezet, ha nem is közvetlen úton, de lenyúlik. Módszerem helyessége, megbízhatósága melletti érvként hozom még fel azt a két körülményt is, hogy a böszörményi népi építkezés 1850—60-at megelőzőleg száz-másfélszáz évig alig változott valamit, tehát a meglévő múlt század közepi házak igen sok régibb, XVIII., sőt XVII. századi hagyományt őriznek. Másrészt azt is figyelembe kell venni, hogy a most, napjainkban épülő házak egyrésze is hagyományosan épül és legalább részleteiben az ősi, hagyományosnak vehető módon, eszközökkel és anyagból készül. Összevetve Hajdúnánás és Hajdúböszörmény népi építkezését igen sok azonosságot, rokon vonást találhatunk. Ez elsősorban abból a körülményből magyarázható, sok más tényező hatásán kívül, hogy mindkét hajdúváros kemény, kötött talajon települt. Tehát a táj, a föld biztosította építkezési anyagok azonosak voltak. De azonosak voltak a gazdasági-társadalmi feltételek is. Minden bizonnyal hasonló megállapításra juthatnánk Hajdúszoboszló esetében is. Ennek a jeles hajdútelepnek az építkezését éppenezért nem is fogom vizsgálni. Ellenben szükségesnek látom a két homoki hajdúváros, Hajdúhadház és Vámospércs népi építkezését megismerni és a „fekete földi" hajdúvárosok építkezésével összevetni. Azután az sem volna haszon nélküli, ha a kétféle hajdúvárosi építkezést összevetnénk a környék nem hajdúvárosi építkezésével is. Érdekes különbségek és egyezések jönnének ki például Hajdúnánás—Hajdúböszörmény és Tiszavasvári (Szentmihály és Büd), valamint Balmazújváros és Nádudvar; illetőleg Hajdúhadház—Vámospércs és Nyíradony, Nagykálló és Nyírábrány népi építkezésének összevetéséből. 367