A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

G. Kapusi Erzsébet: Politikai harcok Debrecenben 1944–1949

március 17-i ülésén tárgyalta meg és fogadta el a Kommunista Párt által javasolt földreformot. A jobbszárnynak csak egyetlen képviselője tiltakozott a földreform ellen: gróf Teleki Géza vallás és közoktatásügyi miniszter személyében. Teleki gróf részt sem vett az említett ülésen. írásban tiltakozott, s ebben formálisan kétszínű módon elismerte ugyan a földreform szükségességét, de azonnal le is szögezte, hogy a rendeletet viszont rossznak és keresztülvihetetlennek tartja. A földreformot az egész magyar dolgozó nép a maga ügyének tekintette és végrehajtásáért a Kommunista Párt vezetésével a legteljesebb odaadással dolgozott. Az 1945. április hónap, mint azt a Néplap március 30-i cikkében írja — a földosztás jegyében folyik, április végére a megyében befejeződik. Sokat segített a magyar dolgozó parasztságnak a munkásosztály. A Néplap április 7-i számában arról tudósít, hogy a debreceni Vagongyár munkásai elhatározták, hogy kijavítják és pótolják a megye földhöz juttatottjainak mezőgazdasági felszerelését. A Kisgazdapárt jobboldala úgy látszott, mintha teljes közönnyel tekintene a földosztásra, emellett igyekeztek a földreform eredményeit gyengíteni. A munkásparaszt összefogás ellen támadtak, ahonnan a legnagyobb veszedelem fenyegette őket. A parasztságot arról is igyekeztek meggyőzni, hogy saját érdekeit csak a munkásosztály ellenére tudja megvalósítani. Ezért tömörüljenek a paraszt szövetségbe. A parasztszövetségnek az volt a célja, hogy elmossa azokat az ellentéteket, amelyek a paraszti rétegeződésből eredtek. A földosztás első szakasza már egyre világosabban látszott, hogy az elért eredményeket a szegény parasztságnak védelmeznie kell. Nemcsak a földesurakkal, hanem, a gazdag parasztsággal szemben is. Ezt pedig csak úgy lehetett megvédeni, ha a szegényparasztság erős szövetséget teremt a munkásosztállyal. Areakció támadásának egyik legveszélyesebb és legnagyobb horderejű területe éppen a földreform ellen indított nagyvonalú támadás volt. Széles kampány indult meg a föld visszaszerzésére. Ez 1946. évben bontakozott ki teljes nagyságában. A földreform elleni támadások első nyílt jelentkezése a hercegprímási pásztorlevél volt, amely a választások előtt látott napvilágot. Mindszenthy pásztorlevelében nyíltan követelte a földreform revízióját. Különösen élessé vált a támadás az 1945-ös választások után. 1946 januárjában a Kommunista Párt Hajdú megyei kongresszusán erőteljes figyelmeztetés hangzott el a reakció ellen. A Néplap január 27-i száma tudósítást közöl a megyei pártkongresszusról. „A magyar parasztság figyelmeztetése a reakció felé. „Aki a földhöz nyúl, az meghal" címmel. A kongresszuson Kállai Gyula tartott beszámolót. Beszédében foglalkozott a földreform végrehajtásának kérdésével. Elmondotta, hogy a választás után a volt földbirtokosok még inkább vérszemet kaptak és egyesek szervezetten folytatnak harcot a földreform megsemmisítéséért. Ezen a kongresszuson is elhangzott az új jelszó — írja a lap. — „A föld azé, aki megműveli". „Aki a földhöz nyúl, meghal." Ugyancsak a Néplap 1946. január 29-i számában jelent meg egy, a földreformmal kapcsolatos vezércikk; „A földet nem hagyjuk" címmel. Ebben arról számol be a cikkíró, hogy a debreceni Nemzeti Bizottsághoz, illetve igazoló bizottságához — egymásután érkeznek a régi földbirtokosok kérvényei amelyben politikai megbízhatóságukat kérik. Kérvényüket ajánlókkal is megerősítik. Az igazoló bizottság munkás és paraszt tagjai azonban résen vannak. A vezércikk azzal fejeződik be, hogy a választáson felbátorodott reakció most már nyíltan ki akarja semmizni a magyar parasztot. A Néplap február 5-i számában pedig arról ad hírt, hogy az egyik tudósítás, hogy Hajdúszováton a földbirtokosok vissza akarták szerezni a földjüket, azonban a szováti nép nem engedte. Küldöttséget szerveztek a szováti földhözjuttatott parasztságból a Kommunista Párt 357