A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

G. Kapusi Erzsébet: Politikai harcok Debrecenben 1944–1949

sikerült. A burzsoázia soraiban zűrzavar támadt, hatalmi pozíciói egy részét elelvesztette. A hároméves terv megindulása újabb nagy politikai sikere volt a Kommunista Pártnak. 1947. augusztus végén került sor az új országgyűlési választásokra. A választásokat a munkásosztály előretörése, az ellenforradalom erőinek felmorzsolódása jellemezte. Az ellenforradalmi erők új pártokat hoztak létre, ezek közül a Barankovics párt a klerikális reakció szolgálatában állt, Pfeiffer Zoltán-féle — a két legjelentősebb — pedig újfasiszta párt volt. A Kisgazdapártot otthagyta a reakció — de otthagyta a demokratikus kisparasztság egy része is és a Kommunista Párt, vagy a vele együttműködő Nemzeti Parasztpárt mellé állt. Debrecenben augusztus 24-én tartott választási nagygyűlésen a kisgazdapárti szónokok erősen hangsúlyozták, hogy a magántulajdon és magánkezdeményezés, a polgári életforma hívei, Erős János a Kisgazdapárt egyik szónoka kijelentette, ahogy erről a Debrecen című napilap 1947. augusztus 26-i száma beszámol: „Mi kisgazdák azt valljuk, hogy az egyéni rátermettség, az istenáldotta tehetség, az egyéni kezdeményezés az, amely megadja az ezer és százezer egyedből álló nemzet élete fejlesztésének módját nem pedig a kollektivizmus." Ugyancsak ebben a számban, ezen a választási gyűlésen mondotta elkeseredetten a szónok, hogy szabad-e a politikai egységfrontot hat különböző párttal megfúrni ? Ez ha nem is címezték nyíltan, de tulajdonképpen a kommunistákat vádolta kimondatlanul is Erős János, nem pedig saját pártjának addigi helytelen irányú politikáját. A kisgazdapártiak legnagyobb érvük a választások előtt a polgári életforma megcsillogtatása volt a megfogyatkozott választók előtt. A választási jelszavaik is ezt húzzák alá: „Polgár akarsz lenni a magyar hazában? Tedd a keresztet a 2. kockába." („Ezt akarja a Kisgazdapárt: A föld legyen és maradjon a magyar paraszté, a műhely az iparosé, a bolt a kereskedőé. Tisztességes jövedelmével, munkája gyümölcsével rendelkezzék mindenki szabadon.", A Debrecenben „Pártok a mérlegen" című vezércikk sorozatukban az újonnan alakult, elsősorban a Kisgazdapártból levált pártokat bírálják. A Szociáldemokrata Párt — elsősorban a jobbszárny — abban reménykedett az 1947-es választások előtt, hogy a Kisgazdapártból kiábrándult, de a kommunistákra szavazni nem akaró tömegek a Szociáldemokrata Párt mellé állnak. Éppen ezért elutasították a Kommunista Párt javaslatát: a közös listát és egyúttal a munkáspártok egyesülését is. A választás azonban nem hozta meg azt a sikert, amit a jobboldali szociáldemokrata vezetők vártak. Az 1947-es választásokon Hajdú-Bihar megyei választókerületekben az alábbi eredmények születtek: Magyar Kommunista Párt (MKP) 65 358 Független Kisgazdapárt (FKgP) 62 538 Szociáldemokrata Párt 26 621 Nemzeti Parasztpárt 53 662 Demokratikus Néppárt (Barankovics Párt) 14 264 Magyar Függetlenségi Párt (Pfeiffer) 27 342 Radikális Párt 4 182 Függ. Magyar Demokrata Párt (Balogh) 2 409 A Hajdú-Bihar megyei választókerületben a Szociáldemokrata Párt, amíg 1945-ben több mint 38 ezer szavazatot kapott, addig 1947-ben ez 26 621-re csökkent. A Nemzeti Parasztpárt a megyében csaknem 15 ezerrel több szavazatot, 1947-ben a Kommunista Párt pedig több mint 20 ezerrel növelte szavazatainak számát. Érdekes, hogy a jobboldali pártok szavazatainak többségét nők adták. 352