A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

G. Kapusi Erzsébet: Politikai harcok Debrecenben 1944–1949

Az 1945. novemberi választások eredménye Hajdú-Bihar megyei választókerületben. Nemzeti Parasztpárt 42 950 3 mandátum Polgári Demokrata Párt 2282 — Magyar Kommunista Párt 43 937 3 mandátum Független Kisgazdapárt 124 463 10 mandátum Szociáldemokrata Párt 38 131 3 mandátum A Kisgazdapárt választási győzelme után méginkább megélénkültek a politikai harcok. 1946. június 16-án vasárnap a Független Kisgazdapárt debreceni szervezete nagy békegyűlést rendezett. Ezen a gyűlésen a közelgő békekötéssel foglalkoztak, s a gyűlés soviniszta megnyilvánulásokkal volt tarkított. Úgy a Néplap, mint a Tiszántúli Népszava következő számukban elítélően nyilatkoztak a békegyűlésen elhangzottakról. A Debrecen с napilap „Ez az igazság" című vezércikkében védte álláspontját. Burkolt vádaskodás és izgatás volt a sorokban. Úgy a békegyűlés, mint a cikk hangsúlya alkalmas volt arra, hogy széles rétegeket izgasson a környező demokratikus országok ellen, s egyben ismét a tömeg közé dobta a még meglevő nemzeti sovinizmus és revizionizmus igen „népszerű" demagógiáját. A cél természetesen az volt, hogy a munkáspártokat, elsősorban a Kommunista Pártot lejárassa és nemzetietlenséggel vádolja. Több esetben támadta a „Debrecen" a rendőrség munkáját, s mindenkor igyekezett azt lejáratni; elsősorban azért, mert a rendőrségben túlsúlyban voltak a munkáspártok képviselői. 1946. szeptember 14-i „A rendőrség átszervezése" с vezércikk írója javasolja, hogy szüntessék meg a járási politikai rendőrséget. A cikk alapvető mondanivalója tulajdonképpen az, hogy már nincsen reakció, fel kell oszlatni a politikai rendőrséget. 1946. márciusában a Kommunista Párt kezdeményezésére létrejött a Baloldali Blokk: a két munkáspárt, a Nemzeti Parasztpárt és a Szakszervezeti Tanács részvételével. A Baloldali Blokk követeléseit a Kisgazdapárt elé terjesztette. Ezek között szerepelt a földosztás védelme, a reakciós és más elemek kizárása a Kisgazdapártból, eltávolítása a közigazgatásból, az olaj és bauxitbányák államosítása, valamint az úgynevezett „kulcsüzemek": csepeli Weisz Manfréd, Ganz gyár stb. állami kezelésbe vétele, és a bankok állami felügyelet alá helyezése. A Baloldali Blokk tulajdonképpen népfrontot alkotott a szélesebbkörű demokratikus nemzeti fronton belül. Erre a népfrontra támaszkodva folytatta a munkásosztály további harcát a burzsoáziának a hatalomtól való kiszorításáért. A Baloldali Blokk követeléseit a kisgazdapárt demokratikus szárnya nyilvánosan magáévá tette és saját pártjában síkraszállt ezek elfogadásáért. Sulyok Dezsőt és 20 képviselő társát (köztük Vásári Istvánt, Vásári Józsefet és Lévay Zoltánt), kizárták a pártból. A közigazgatás megtisztításáért folyó többhónapos harc azonban csak részleges eredményt hozott. A Kommunista Párt márciusi államosítási követelések kiegészítéseként napirendre tűzte a parasztok kizsákmányolásában jelentős szerepet játszó malmok köztulajdonba vételét. 1946. szeptember 22-én a Debrecen napilap elkeseredett hangú vezércikkben „Magántulajdon és malmok" címmel tiltakozott a malmok köztulajdonba vétele miatt. A Kommunista Párt — írja a cikk — ügyes propagandával használja fel államosítási terveinek végrehajtására a malmok visszaéléseit. Ebben a mondatban elismerte a cikkíró, hogy a malmok valóban a parasztok kizsákmányolásának eszközei s valóban történnek súlyos visszaélések. A továbbiak350