A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Lengyel Imre: Az Alföldi Hírlap 1849-ben

a debreceni nép Besze János képviselőt, aki a rendelettel kapcsolatosan lelkeshangú beszédet mondott." A jan. 29-i városi közgyűlés a húsárak felemelésével és a helybeli polgárok faizásának problémájával foglalkozott. A város árkán kívül lakó polgárság egyenjogúságának a kimondása folytán az igények erősen megnövekedtek, s ezeknek kielégítése némi huzavonával és késedelemmel járt, ami nem volt minden esetben a belrőzsebiztos számlájára írható. A febr. 13-i közgyűlés a nyomdai munkások fizetésjavítását és a város újoncállítási helyzetét tárgyalta. Ez a közgyűlés 14-én is folytatódott, ezen született határozat a sebesültek osztályba sorolásáról. Itt néhány végletes esetet tesz szóvá az Alföldi Hírlap. Heves vita keletkezett azzal kapcsolatosan, hogy Frank Antal élelmezési biztos nem győzi kiszámítani a lakosságnak járó élelmezési illetéket. Mivel határozatot ebben az ügyben nem hoztak, a lap azt javasolja, hogy a térparancsnok osszon ki jegyeket, amelyeket a kapitányi hivatal számolna el. Ez a kérdés még a febr. 26-i közgyűlésen is szerepel, s a lapban az Oláh Károly által előterjesztett végzés születik meg. Itt olvassák fel a hírt a debreceni nemzetőrök hazatéréséről. A hentes céh húsáremelési kérését csak részben teljesítik. Több, kevésbé jelentős és főleg adminisztratív jellegű üggyel foglalkozó közgyűlés után a márc. 16-i gyűlés tárgya a városi törvényszék illetékessége és a város lakosságának széles rétegeit érintő fuvarozás volt. Ez utóbbi ügyben a tanács márc. 17-én folytatta a tárgyalásokat, amelyeknek eredményeképpen a közgyűlés felírt a kormánynak. A feliratban nehezményezte a kormány rendeletének dorgáló hangját, mintha a város „mesterkélt és kisszerű okok" alapján kérte volna részben a fuvarozás alól való, némi mentesítését, részben a díj felemelését. Az Alföldi Hírlap megítélése és álláspontja ebben az ügyben eltér a tanácsétól, amenynyiben a dorgáló hangnemet az újság kizárólag a városi vezetőséghez címzettnek tekinti, s szerinte nem feliratot kellett volna szerkeszteni. Viszont egyetért a városi közgyűlés ápr. 4-i határozatával, amely szerint a külvárosi lakosok is megkapnák a belső telek után járó házutáni földet, bár ezt különböző akadályok miatt nem tudják alkalmas helyen kiadni. Ezért az Alföldi Hírlap cikkírója türelemre és mérsékletre inti az érdekelteket: „Kik a világtörténetben csak kissé is jártasok, tudhatják, mennyi keserűséget okozott a nép közt a lex agraria (földészeti törvény). Ez a népeknek oily ,noli me tangere'-je (ne nyúlj hozzám), melly békés időt és nyugodt kedélyeket igényel. Azért okosan!. . ." (33. sz. 1849. ápr. 10.) A városi közgyűlések sorából kiemelkedik az ápr. 14-i, amelyen a függetlenségi nyilatkozat felolvasására került sor. A határozat ápr. 29-én ünnepély rendezését rendeli el. Ugyanekkor az Alföldi Hírlap élesen bírálja Farkas János tanácsos eljárását, aki az országos rendőri hivatal számára a Debrecenben őrzött állami foglyok létszámát kéri. A lap szerint ezt a kérdezőnek jobban kellene tudnia. A máj. 9-i és 11-i városi közgyűlésen a várost közelebbről érdeklő kérdések voltak napirenden. Szabolcs vármegye Debrecen városának Szabolcs megye területére eső pusztái után járó adót kéri. A város ezt a kérést méltánytalannak tartja. Ugyanez az Alföldi Hírlap álláspontja is: „Debreczen a nemzet szabadságharczaiban egy törvényhatóság által is magát felül múlatni nem engedte. Debreczen érzi azon morális súlyt, mellyet ő a haza sorsa mérlegébe vetni képes; és épen ezért lealázva érzi magát az által, hogy más törvényhatóságnak alá legyen vettetve bármi tekintetben is." (47. sz. 1849. máj. 13.) A kérdéssel kapcsolatban az Alföldi Hírlap cikkírója, Szanka Józseí, azt a gondolatot veti fel, hogy az ország új területi felosztására van szükség. Ugyanez a közgyűlés tárgyalja Somogyi 332