A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Lengyel Imre: Az Alföldi Hírlap 1849-ben

A politikai kérdések mellett a szabadságharc minél nagyobb eréllyel való folytatásának volt a legnagyobb jelentősége. Elsősorban fel kell világosítani a magyar népet az új helyzetről és az ebből adódó új feladatokról. Nagy Gábor, az Alföldi Hírlap cikkírója azt javasolja, hogy küldjenek ki az egész országba népfelvilágosítókat, mert a proklamációk elakadhatnak a közbeeső állomásokon. A népfelvilágosítók tartózkodjanak hosszabb ideig egy-egy községben, hogy jelenlétükkel tartsák féken a reakciót, nyerjék meg a nép bizalmát, és végső soron készítsék elő a népet a forradalmi felkelésre. Semmi sem természetesebb annál, hogy főleg a hadrakelt erőnek kell mindent megtennie a végső győzelem érdekében, s ehhez mindenek előtt jó szellemű tisztikar nevelésére van szükség. A protekció útján előléptetett tiszteket „az úr isten legnyomorultabb kosztosai"-nak nevezi Szanka József. Ugyanekkor felhívja a figyelmet az aradi táborban szolgált önkéntesekre, akik derekasan megálltak a helyüket az ellenséggel szemben, „mindig is győztek, közülök csak egy is honvédtisztül ki nem neveztetett". (3. sz. 1849. jan. 10.) Az orvoslás nem késett. Az Alföldi Hírlap 6. száma 1849. jan. 21-én már több debreceni önkéntes tiszti kinevezését tartalmazza. Amily lelkesen számol be az Alföldi Hírlap a csatatéren tanúsított hősies magatartásról, éppannyira elmarasztalja egyes honvédtisztek helytelen magatartását vagy csellengését, ami a lap megállapítása szerint főleg ütközetek előtt ölt súlyosabb méreteket. A jelenségre Kossuth is felfigyelt, s a debreceni térparancsnokságtól naponta magához kérette a városban tartózkodó tisztek jegyzékét, s azt személyesen ellenőrizte. Rámutat az Alföldi Hírlap az irodai és csapatszolgálatot teljesítő katonatisztek feladatainak különbözőségére és az érdemek jutalmazásával kapcsolatos visszásságokra: „Csak mégis csudálatos, hogy azon katonatisztek is, akik az iroda ajtajait át nem lépik —, és összes hadi tettök a pennarágásban és szivarpusztításban sarkallik s addig terjed, épen olly hamar emelkednek s haladnak elő a tiszti fokozaton, mint akik a harctéren tűrnek, izzadnak..." (55. sz. 1849. máj. 31.). Amikor 1849. márc. elején a kormány a katonai érdemjelek adományozását rendeletileg szabályozza, az Alföldi Hírlap a rendeletben előírt három fokozat mellett egy negyedik osztály rendszeresítését is helyesnek tartaná kisebb harci tettek jutalmazására. Bizonyos aggodalmának is kifejezést ad: „Mi attól tartunk főkép, hogy az érdemdíszjelek osztogatásával épen ollyan pazar bőkezűséggel találnak bánni az illetők, mint a fő- és törzstisztekké való kinevezgetéssel." (19. sz. 1849. márc. 7.) Amikor kiderül, hogy Dembinszki és Görgey között ellentét fejlődött ki, s ennek „titkos rugói" Debrecenben működnek, az Alföldi Hírlap kikel a táblabírói politika újabb megnyilvánulása ellen, amelynek közvetlen következménye aztán, hogy a korteskedést a hadseregbe is átviszik. Különösen vétkes dolog ez akkor, amikor más oldalról is merülnek fel panaszok: a tiszai táborban pl. rossz az ellátás, a katonák éheznek. A lap mindjárt összehasonlítja a katonaság és a tisztviselők helyzetét: „Midőn a tábori éhezést halljuk, és másfelől látjuk, hogy Debreczenben egész napon át mennyi követ és dúsan díjazott, pótlék díjazott és még útiköltséggel is megsegített lézeng az édes semmit nem tevés unalmától ásítván". (20. sz. 1849. márc. 11.) Ha a harctéren mulasztás történik, akkor sem marad csendben az Alföldi Hírlap, pl. Katona Miklós felmentő ítéletének kimondása alkalmával: „Ha így megyén a hadi törvényszék eljárása, úgy bizony kár azzal az időt tölteni. Ollyan eljárás mellett akárki is igazolhatja magát." (44. sz. 1849. máj. 6.) 328