A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Lengyel Imre: Az Alföldi Hírlap 1849-ben

Táncsics a 3. számban „A vétkest meg kell büntetni" c. cikkében Robespierre példájára utal, akit kegyetlen zsarnoknak híreszteltek, „. . .és most a késő unokák megismerik, hogy ő olly férfiú vala, ki kevés gonoszokat büntetett, hogy a jó polgárok százezreit megkímélje. Lakoljon a vétkes bármi rangú, hogy a milliók ártatlan vére megkímélve legyen." A közéleti férfiak közül Szegfi Mór, Pálffy János, Tóth József, Reviczky József, Csernátoni Mfolnár] Zsigmond és Nagy Gábor cikkei érdemelnek figyelmet. Lévai József (1825—1918), Szász Károly (1829—1905), Hiador (Jámbor) Pál (1821—1897) versei nem tévesztették el hatásukat. A szerkesztőség tagjai közül különösen gyakran találkozunk az Arad körüli harcokból visszatért Szanka József nevével. Már a 3. sz.-ban vezércikkben fordul az Alföld népeihez: „Fel kell kelnetök, mint egy férfi, ki szívvérét kész ontani, áldozni az imádott haza szabadságáért. . ." Gyakran ő írja a tudósításokat az országgyűlés üléseiről, a városi közgyűlésről. Minden valószínűség szerint őt kell tartanunk az „Sz" kézjegyű cikkek szerzőjének, aki az uralkodóház és Magyarország viszonyáról, a detronizációról, az új kormányformáról ír elvi jelentőségű cikkeket. Föltehető, hogy az —n—jegyű cikkíró is Szanka József, mert az így jelzett cikkek is hasonló tárgykörhöz tartozó témákat dolgoznak fel. A helybeli munkatársak közül meg kell említenünk Orbánt (talán Orbán Petőt, 1824—1869), O-t (talán Oláh Károlyt, 1826—1869) és az előző korszakból már ismert Könyves Tóth Mihályt. Orbán a katonai előléptetésekről, [0[láh Károly] a város életét ismertető kérdésekről, Könyves Tóth Mihály márc. 15-éről és a detronizációról írt. Az Alföldi Hírlap kiadói gondjai közé tartozott a nyomatás, a nyomda munkásainak az ügye. Az erős munkamenet arra kényszeríti a nyomdászokat, hogy béremelési követelésekkel lépjenek fel az 1849. febr. 13-i városi közgyűlésén. A kérést Tóth Endre művezetőnek és Csáthi Károlynak, a nyomda felügyelőjének adják ki véleményezés céljából. Az Alföldi Hírlap a nyomdászok oldalán áll, és a megszavazott 15 frt pótlékot kevesli. A Városi Nyomda tehermentesítése ügyében két ízben is felemeli szavát a lap. A Nép Barátja idegen nyelvű számainak nyomatásával, majd Almásy Pál házelnök ápr. 11-i felszólításával kapcsolatosan sérelmesnek találja, hogy „untalan a városi nyomdát zavarják az állodalmi nyomtatványok elkészítésével". (35. sz. 1849. ápr. 15.) A szerkesztőségnek megfelelő rugalmassággal kellett dolgoznia: pl. ápr. elején a Szent-Tamás bevételéről szóló hír későn érkezett, s emiatt újra nyomatták az egész számot. (32. sz. 1849. ápr. 8.) Ebben a korszakban is nagy szerepet játszottak a lap szellemi részében a levelezők tudósításai, sőt jelentőségük a hadszíntér megnövekedésével még nagyobb lett. Ez annak a felszólításnak is visszhangja volt, amelyet a szerkesztők még 1849. jan. első napjaiban a 2. sz-ban bocsátottak közre. Az Alföldi Hírlap levelezőtáborának megnövekedésével ellentétben a Közlöny levelezőinek száma erősen megfogyatkozott, ami a levelezők összetételének különbözőségéből következik. A Közlöny levelezői nagyrészt vármegyei emberek voltak, viszont az Alföldi Hírlap levelezői lelkes diákok, a debreceni Kollégium volt növendékei, akik az ország minden részéből jelentkeznek harci tudósításaikkal. Csaknem teljesen hiányoznak azonban a közvetlen környék tudósítói: a Hajdúságból csak Nádudvarról ír B. J. egy alkalommal, Polgárról h. A szomszédos Nyírség teljesen elhallgat, pedig 1848-ban egymást érték innen a tudósítások. Biharból mindössze Szele Imre nevét találjuk a levelezők közt. A Nagykunságról „Rendes lev[élező f egy ízben küld tudósítást, Kunmadarasról N. N. két ízben. Folytatja a megkezdett munkát, de már kevesebb igyekezettel a mezőtúri levelező. Törökszent21 Déri Múzeum Évkönyve 321