A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)
Patay Pál: Az Érmelléki Tractus harangjai 1825 körül
A 32 adatot szolgáltató összeírás ezek szerint 76 harangról tesz említést, mégpedig 67 meglevőről, 8 az összeírás idején már elpusztultról és 1 elkobzottról. Közülük 60 darabnak ismerjük pontosan az öntési évét. Megközelítőleg még további 6 harangét is tudjuk. Mindenek előtt feltűnik a középkori harangok aránylag nagy száma. Az öszszeírás időpontjában még legalább három XV— XVI. századi harang volt az egyházak birtokában, de valószínű, hogy több feliratnélküli is ebből az időből származik. Tudjuk ugyanis, hogy a középkorban gyakran nem látták el a harangokat felirattal. 17 Az érmihályfalvi harang öntésének pontos évszámát is ismerjük: 1491-ből való. Az 1817-ben átöntött bagaméri harang — Wolfgangus de Devia mester műve — 1508-ban készült. A magyarkéci és székelyhídi harangok korára, nem különben a szentjóbi elkobzottéra a „gótikus" azaz minusculás betűk nyújtanak támpontot; feltétlenül a XVI. század közepe előtt öntötték azokat. Az érmihályfalvi harangról különben meg kell jegyeznünk, hogy annak bő felirata rendkívül tanulságos, mivel nemcsak az öntőmester nevét és származási helyét — Emericus de Wadino- hanem még a község akkori plébánosának nevét is elárulja: Weres Mátyás. Feltalálható még rajta a négy evangélista neve, amely igen gyakran képez — szinte kaballisztikus —• jelmondatot a középkorban öntött harangokon. Ezeket a harangokat a reformáció előtt öntötték, de a község szolgálatában maradtak, amikor azok elszakadtak a római egyháztól. Tehát automatikusan mentek át a református egyház tulajdonába, akárcsak maguk a templomok is. Az 1779-ben átöntött bagaméri harang viszont már lehet, hogy az ,,új hitű" gyülekezet számára készült 1545-ben. Ha az ország más részének XIX. század eleji harangállományával hasonlítjuk Össze az ismertetett érmellékit, feltűnik, hogy nemcsak a középkori, hanem a XVII. századi harangok száma is aránylag nagy: 8 db (1600 Erköbölkút és Nagyléta, 1642 Berettyószéplak, 1645 Erkeserű és Nagyléta, 1652 Ottomány, 1663 Bihardiószeg, 1680 Almosd). Ennek talán az lehet az oka, hogy az Ermelléki Tractus Nagyvárad 1660-ban bekövetkezett elestéig nem volt hódolt terület, így a községeknek módjukban volt harangokat beszerezni a XVII. század folyamán. Ha érték is dúlások a török és tatár hadak részéről, ez a vidék már kevésbé volt a pusztításoknak kitéve, mint az ország azon részei, amelyek 150 évig voltak török uralom alatt. Természetesen a török hódoltság megszűntekor 18 még lényegesen nagyobb lehetett a XVI— XVII. századi harangok száma a Tractusban. Lehetséges, hogy a legtöbb templomnak volt 1—2 harangja. Ezzel magyarázható ugyanis az, hogy a felszabadító háborút követő évekből csak 1 harang szerepel az összeírásban: Micske, 1693. Ezekben az időkben ugyan a súlyos gazdasági viszonyok is nehezíthették a harangok beszerzését, sőt a kurucvilág háborúskodásai is. Jellemzője például ennek a kornak, hogy harangokat zálogba is vettek, ill. adtak. Bihardiószeg például a székelyhídiak harangjának zálogba vételével igyekezett ideigóráig szükségletét kielégíteni. 19 Ilyen esetre az ország más részéről is találunk példát. 20 A kuruc világot követő időből is még aránylag kevés a harangok száma: 1716 Erábrány, 1717 Almosd, 1730 Csokaly. Ennek oka talán a még mindig szűkös gazdasági viszonyokban keresendők. Ezzel szemben a Mária-Teréziai időkből az ország egyéb vidékein levő református templomok állományához viszonyítva aránytalanul sok harang maradt fenn. Az 1741—50-es évekből 9, az 309
