A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)
Sápi Lajos: Debrecen első csatornázása
Mint a leírásból kitűnik a víznyerő helyet a Nagyerdőn kívánták biztosítani, ahol közel 90 év múlva elkészült a jelenlegi víztorony. A város közelében ez a hely fekszik legmagasabban a tengerszint felett s innen a természetes lejtésben fektetett csőhálózaton jött volna be a víz a Városháza, Kollégium és Nagytemplom mellett létesítendő víztartó kutakba. A tervezett vízvezeték a véleményezés szerint óránként 4,862 liter, vagyis 4,86 m 3 vizet szolgáltatott volna. Ez a mennyiség a mai szükséglet szerint alig haladta volna meg az említett három létesítményen kívül néhány épület vízszükségletét. A tervezés idejében azonban az egy főre eső napi vízfogyasztás alig haladta meg a néhány litert. Az egykori feljegyzések szerint „míg artézi kutak Debreczenben nem léteztek; az ivóvizet, a nagyerdei és Várad utczai kapun kívüli kutakból kellett az egyes házakhoz behordatni," 25 — ami egy személyre számítva alig haladhatta meg a napi 5—6 litert. A leirat többi részében ,,a' Viz emelő alkotmánynak a' Rajzát továbbá, és a' Városba készítendő Kutaknak mind külső, mind belső formáját, mely a' P. alatt vagyon, a' fellyebb említett Királyi Fő Építő Tisztség megváltoztatta. Ezen építés Előleges Rajzolatjának e' képpen lett megváltozásához képpest tehát nem tsak a' költségeknek elő adását kell ahoz értő Mester emberek által Német nyelven elkészittettni, hanem a' munkások bérét valamint a' szükséges Matérialék árát is ugyan ahoz értő Mester emberek által Német nyelven elő kell adni. A' Tisztelt Kamara világos parantsolatjából ezennel meg hagyja tehát О Nagysága a' Magistratusnak, hogy azon híj jánosságokat, melyeknek világositása, és kipótolása a' Kir, Fő. Építő Kormány által kívántatik, azok által kiket ezen dolog illet újra pótoltassa ki, és annak utánna az az által küldött írásoknak vissza küldése mellett további, 's czél erányos Tudósítást tegyen." 26 A rendelkezésnek megfelelően a város vezetősége egy senatort küldött ki „a' végett, hogy ahoz értő Mester emberekkel értekezvén a tett rendeléshez képpest tegyen környűlállásos Tudósítást." Az elgondolás megvalósítása elmaradt. Bizonyára belátták, hogy nem bírnak a feladattal megküzdeni, de a tervezet a megvalósítása esetén sem oldotta volna meg a város vízellátását. Űj utakon haladva kísérletezett Auer András, mint a város egyik elöljárója az ivóvíz ellátás megoldásával. A Kollégium és a Nagytemplom közötti kertben 1834-ben artézi kút fúrásához kezdetett, de eredménytelenül. A város fejlődése azonban szinte parancsolóan írta elő a megoldás keresését, ami sikerült is. Az egykori feljegyzések szerint „1837-dik évben Rádl Józsefnek — ki e czélból saját költségén hozatta volt le a helyszínének vizsgálása végett Székesfehérvárról Berghoffer nevű szakértő kútmestert, de különösebben több idevonatkozó utazásokat is tett volt — tartatott fel az eredményhez vezető artézi kút előállításának dicsősége; Steiler László nevű kútmester levén az a szerencsés, kinek sikerült jó ivó vizű artézi kúttal megajándékozni a városnak e részben sok fogyatkozást szenvedő népét." 27 Ezt követően aztán több fúrást végeztek a város területén és véglegesen elvetették a Nagyerdőn létesített kút vizének behozására irányuló tervezetet a városba. A feltárt kutak vize azt már feleslegessé tette. A szabadságharc szomorú kimenetele a város fejlődésében egy időre visszamaradást jelentett. Evekbe került míg ismét visszatért a város életébe a haladást jelentő kezdeményezés. A csatornázás is csak lassan haladt előre. A mellék utcák vízlevezetése azonban már nem volt megoldható a természetes vízfolyások útját követő nyomvonalak felhasználásával, mivel az sokszor magán telkeken vezetett keresztül. így a város egész területére kiterjedő új csatornázás tervezése vált szükségessé, mely egy újabb lejtméretezésen alapult. Ezért elkészíttették Zichermann Mihály városi mérnökkel 1876-ban a város egész területére kiterjedő csa299
