A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Sápi Lajos: Debrecen első csatornázása

Ha nem is volt teljesen önzetlen Beck Pál ajánlata, a város fejlődése szempontjából feltétlenül kedvezőnek látszott, ezért a vezetőség azt örömmel fogadta. A javaslatnak megfelelően meg is tette a szükséges intézkedéseket. A nagy elhatározás mellett azonban a jelenlévő tanácstagok —, kiknek viselni kellett volna a vízvezeték terhének nagy részét —, újabb javaslattal állottak elő, mondván „hogy a' Nagy Erdei Víz helyett, jobb és hasznosabb volna a' Várad Uttzai vagy a' Liba Kerti forrás Kút Vizét behozatni, részszerént azért, hogy közelebb esne, részszerént pedig azért mivel azok a' Kút Vizek jobbak a' Nagy Erdeinél". Természetesen ennek a javaslatnak a célja nyilvánvaló volt, így azt mint egy újabb vizsgálat tárgyát fogadták el. Beck Pál a javaslattal kapcsolatban magára vállalta, hogy a Várad utcai kútnak a város központjától való távolságát, valamint a szintkülönbségét felméreti és az említett kutak vizét kémiailag megvizsgáltatja. Minthogy a vízvezeték építéséhez szükséges fedezet ez időben nem állott a város rendelkezésére, ezek az intézkedések csak előkészítői lehettek egy újabb nagy feladat megoldásának, ami azonban még sokáig váratott magára. Visszatérve a csatornázás egyre jobban gyarapodó és megoldásra váró feladataihoz, 1825 tavaszán már a Hatvan utcán készítendő csatorna kerül a fejlődés homlokterébe. E csatorna szakasz építése sem folyt le azonban akadályok nélkül. Ugyanis a Hatvan utcai városkapunál megkezdett csatorna kiásását a közelgő nyári nagy vásár miatt félbe kellett hagyni, így az árok kifalazás hiányában beomlott. Minthogy ezt a munkát az erdőmester a tanács tudta és beleegyezése nélkül kezdte meg, szigorú megintésben részesült. Ugyanakkor gondoskodtak a Hatvan utcai és Piac utcán még hátra lévő csatornaszakasz munkáinak vállalatbaadásáról és a vásár időtartama alatt versenytárgyalás megejtését rendelték el a kőművesek részére. Sőt utasítást adtak ki a megbízott senatornak, hogy a debreceni kőműves mestereken kívül igyekezzen idegenből is felkérni ajánlattevőket a kedvezőbb ár kialakításának biztosítására. Elégedetlen volt a város vezetősége a csatornázási munkát irányító erdőmester által kiadott földkiemelés költségével is, „minthogy az általa megfogadott napiszámosok egy Cubic ölet felette drágáért ásnak, azok helyett másokat kell fogadni, tudva lévén, hogy a' szomszéd Helyekenn, ugyan annyi Árkot sokkal kevesebbért szoktak ki ásni," a lerögzített jegyzőkönyv tanúsága szerint. Tekintve, hogy a Városházától a Nagytemplomig és innen nyugatra fordulva a Hatvan utca végéig készítendő csatorna építését egy kőműves mesternek nem akarták kiadni a munkák elhúzódása miatt, így elhatározták, hogy több szakaszra felosztva, két, esetleg három vagy több kőműves mesternek adják ki azt vállalatba. A nyári nagyvásár ideje alatt meghirdetett licitációra már így is jelentették be a versenytárgyalás megtartását. Az elhatározásnak megfelelően a Miklós, Német és Piac utcán megépített gerinccsatorna után már a második évben elkészült a harmadik nyugati irányú, Hatvan utcai csatorna is. A város központjában lakó, aránylag tehetősebb Piac utcai háztulajdonosok sem igyekeztek azonban jobban a bekötőcsatornák elkészítésével, mint a Miklós és Német utcai gazdák. Itt is eredménytelenek maradtak a kiadott felhívások, ezért a megbízott senator „az arról tudósító Jelentését beadván a Magitratusba, az a' rendelés tétetett, hogy a' morósus gazdákat Citáltassák Fiscalis Uramék." A beérkezett újabb felvetések alapján a Piac utcai csatorna bekötésével foglalkozó 1825. augusztus 5-i tanácsülésben komoly megfontolás alá vették azoknak a háztulajdonosoknak a kérését, akiknek az utca nyugati oldalán a telkük a kert 294