A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Sápi Lajos: Debrecen első csatornázása

don kibotsátanak az Uttzára, mind a' régibb, mind az új j abb tilalmak ellenére melyek osztán az Uttzán meg feneklenek." Ezért elrendelte, hogy a Miklós és Német utcai háztulajdonosok haladéktalanul készíttessék el a bekötőcsatornákat és az udvarokról sem az eső-, sem a szennyvizet szabadon ki ne engedjék az utcára. A rendelkezés megtartásának biztosítására a tanács kimondta, hogy a Miklós utcai gazdák 15 nap alatt kötelesek a bekötőcsatorna építést elvégeztetni „12 ft. büntetés alatt". Igaz, hogy ugyan akkor engedményt is adtak a gazdáknak azzal, hogy amennyiben anyagi helyzetükre figyelemmel „mert éppen módja nem lehetne benne, tsináljon az Udvarán Emésztő gödröt, a' melybe azt botsássa". Sőt engedményt tettek arra is, hogy a bekötést szükség esetén tölgyfából készíthetik. A közelgő tél romboló hatásától féltette a város vezetősége az oly sok fáradsággal elkészített csatorna szakaszokat és szigorú rendelkezéseket hoztak azok megvédésére. Felvigyázót rendeltek ki a csatorna építésével kapcsolatban kiemelt és visszatöltött föld megfelelő tömörítésének végrehajtására, a kimaradt föld elegyengetésére, hogy a téli csapadékvíz lefolyása biztosítva legyen. Elrendelték, hogy „ennek véghez meneteléig sem a' dolgozó rabok sem a' Talyigás béresek más munkákra ne alkalmaztassanak sőt ha a szükség úgy kívánná a' rabokon kívül, fogadott napiszámosok is applicáltassanak, és az Uttza szekerei is oda fordítódjanak."

18 Az őszi befejező munkák zavartalanságának biztosítására a csatorna építéséhez külön szenátort rendeltek ki, aki befolyásával igyekezett az ügy előre vitelében közreműködni. Alig múlt el a tél, a csatorna építés gondja ismét előtérbe került. Ugyanis Fürdő Ház építtetését kezdte el a város a Nagyerdőn, melyhez a téglát az általa fenntartott téglaégetőből szállították. Minthogy itt is igen sok téglára volt szükség, intézkedni kellett, hogy valamennyi vasas téglát égetnek ki azt mind ,,a' Föld alatt való Csatornához" szabad felhasználni. E rendelkezéssel igyekeztek az elkészítendő csatornák tartósságát biztosítani, figyelemmel az itt előállított téglák nagy salétrom tartalmára. A téli időben félbe maradt építést tavasszal ismét sürgetésre kezdték el és akkor az ellenőrzés során a Német utcán készülő csatorna Kistemplom melletti szakaszánál úgy találták, hogy a csatorna magasságát felül kell vizsgálni, mivel a Cegléd, valamint Piac utcai csatorna vizének befogadására —, a szintezés eredményének megfelelően —, lejjebb kell azt készíteni. Ezen intézkedésből az tűnik ki, hogy nem volt a város egész területét átfogó csatornázási terv kidolgozva, hanem a korábbi vízfolyásokat véve figyelembe oldották meg az egyes szakaszok lefolyásának biztosítását. Bármilyen szigorú is volt a rendelkezés az egyes udvarokról készítendő bekötőcsatornák építésére, megfelelő eredményt még sem tudtak elérni. Még a kilátásba helyezett pénzbüntetésnek sem volt eredménye. Ezért tavasszal újabb határozattal igyekeztek a háztulajdonosokat a bekötés elkészítésére kényszeríteni. Űj határidőül 1825. július 1. napját jelölték meg, mint végső határidőt, mivel a gerinccsatornán a bekötések részére kihagyott nyílások, a vízbefolyásokkal annak állékonyságát veszélyeztették. Sőt a csatornák mellett leszivárgó víz e kihagyott nyílásoknál a földet bemosva, a csatorna elzáródásával fenyegetett. Az őszre tervezett városháza melletti csatorna építés befejezését is tavasszal még mindig sürgetni kellett. A Piac utcán elkészült csatornát ismét újabb veszély fenyegette, mivel a jelentés szerint a „kő Canalis bólthajtásáról a' Szekerek a földet annyira lehordották, hogy már némely helyenn, magánn a' bót hajtásonn 292