A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Sápi Lajos: Debrecen első csatornázása

élt az 1800-as évek elején Debrecenben. Ez kitűnik abból is, hogy a Kollégium és a Nagytemplom építkezéséhez idegenből (Gyöngyösről, Egerből) jönnek a szakemberek. Az első sikertelen versenytárgyalás ha egy kevés idővel el is tolta a munka kiadásának határidejét, az elöljáróságot azonban szorította a csatornázás meg­építésének halaszthatatlansága. így 1824. június 18-án újabb döntést hoztak, mely szerint „Az építendő Ujj Város Háza körül menő Canalis, vagy Föld alatt való kő tsatornának elkészítésének Kótyavetyén való kiadása idejét, О Nagysága a' fojó Hónap 25­k napjára rendelvén, hogy azt a' határ időt, minden Kőmíves Mesterek előre tudhassák és a' Licitation több számmal meg­jelenhessenek végeztetett, hogy Város Gazda Urak a' kitett határ napját min­den nap dob szó által publicáltassák a' Városba, úgy hogy a' Licitatio a' régi Város Házánál, az úgy nevezett Sáfár Házba délutánni 4 órakor fog licitáltat­ni", ami meg is történt. Komoly nehézséget jelentett a Német utca aránylag szűk torkolatában a víz elvezetésének biztosítása. Ugyanis a templom és a Német utca sarkon álló lakóépület között a két gyalogjáró és megfelelő vízlevezető árok fenntartása mellett alig maradt két szekérnyom szélességű úttest. Figyelemmel arra, hogy a Német utca további, nyugatra eső része igen széles volt, vásárok tartására használták fel, ami a torkolat szűk voltát még jobban kihangsúlyozta. E körül­mény kényszerítette Kováts Györgyöt, hogy a torkolat rendezésére tervet dol­gozzon ki. Még a csatorna építésének megindítása előtt a Piac utca vízlevezető árka felett készített és hosszú időn keresztül fennállott Nagy Hídhoz hasonlóan a Német utcának a Piac utcától a jelenlegi Széchenyi utca 8. számú házig tartó területét palló borítással akarta ellátni —, a bemutatott terve szerint, amely alatt téglafallal bélelt vízlevezető árkot képezett volna ki. 14 Ez a tervezet kivi­telezésre már nem került. A Német utcai csatorna építésénél azonban komolyan gondot okozott is­mét a Cegléd (jelenleg Kossuth) utcáról lefolyó víz elvezetése. Ugyanis a ter­mészetes lefolyása Német utcán vezetett volna végig, de ezt a torkolat szűk volta miatt lehetetlen volt biztosítani. Ezért úgy határoztak, hogy a már meg­épült Miklós utcai csatornán vezetik le a Cegléd utca vizét átmenetileg, amely megoldás viszont szükségessé tette a Piac utca egy szakaszának igénybe vételét is. Ez a megoldás maga után vonta az itt már eliszaposodott csatorna kitisztí­tását —, amit a város vezetőségének utasítására Kováts György a Nagy Híd egy részének elbontásával végeztetett el, a kirendelt rabokkal. Ebben az időben jelentette be az Egerben működött Povolni Ferenc kő­műves mester a Debrecenben való letelepedési szándékát a város vezetőségé­nek, akitől a vezetőség a „Normalis Rendelésekhez képpest a' Lakó helyéről származó Bizonyság Levél" bemutatását kérte. A bejelentés után alig egy héttel Povolni Ferenc már részt is vett verseny­tárgyaláson, és a csatorna építésében ő is munkát vállalt. Ugyanis mikor az elrendelt nagy nyilvánosság bevonásával meghirdetett árlejtésre 1824. június 25-én a kirendelt bizottság összeült a város házán, a licitálók között Litsman József, Köhler György, Rachbauer Péter és Povolni Ferenc kőműves mester jelent meg az egykori feljegyzések szerint. A verseny­tárgyaláson maga Beck Pál ismertette a megjelentekkel a kiadásra kerülő munkák leírását és feltételeit. Vállalatba adták a Miklós utca Piac utcai sarkától a Cegléd utcáig tartó csatorna építési, valamint külön a városháza alapfalaival együtt készülő 288

Next

/
Oldalképek
Tartalom