A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Sterbetz István: Vadlúd- és réceritkaságok a Hortobágyon

(Grote 1939) és nem lehet kétséges, hogy az időről időre nyugat felé elvetődő vörösnyakú ludak életigényeit a magyar szikespuszták tudják legkedvezőbb módon kielégíteni. örvöslúd (Branta bernicla L.) Magyarországon ezideig tizenhat előfordulását ismerjük (Kéve 1960). Hortobágyról az alábbi adatai ismeretesek: 1920 Első előfordulása Szomjas Gusztáv megfigyeléséhez fűződik, a dátum csupán ,,ősz"-re vonatkozik (Udvardi 1941). 1927 Március 20-án három főnyi csapatból lőttek egy példányt. Ugyanazon a napon egy lilikcsapatba keveredett örvöslúd is terítékre került. Az egyik példányt a Debreceni Református Kollégium kapta meg (Nagy, J. 1927). 1931 Pontos dátum nélkül ez év őszéről közöl egy példányt Sőregi (1943). Elejtője Nagy János, a Debreceni Déri Múzeumgyűjteményébe került madár leltári száma 3/1942. 1934 Március 17-én Sátori (1938) figyelt meg három darabot. 1943 A debreceni Déri Múzeum leltárkönyvében 6/1943 sz. alatt szerepel egy fiatal hím, melyet április 12-én sebzetten találtak a Kondásfenéken. Apácalúd (Branta leucopsis Bechst.) Három hortobágyi előfordulásáról tudunk: 1910 Tavasszal lőttek egy példányt, közelebbi adata ismeretlen (Udvardi 1941). 1947 Október 20-án Egyeken Kaduka Imre lőtt egyet. A debreceni Déri Múzeum gyűjteményében 2/1948 ltsz. alatt szerepel. 1964 Dr. Radó András közlése szerint november 11-én lőttek egyet a Nagyhalastónál. Ez a példány sebzetten elveszett. Az eurázsiai kontinenseket átszelve vonuló vörösnyakú lúddal ellentétben az örvös és apácalúd csak alkalomszerűen téved a szárazföld belsejébe. Sajátos táplálékigénye (Zostera marina) és táplálkozásethológiája az örvösludat jellegzetesen tengeri fajjá avatja, de az apácalúd is ökotípusát illetően elsősorban maritim fajnak tekinthető. Hortobágyi és általában közép-európai megjelenésüket a tömegesen itt telelő, arktikus vadludakhoz csatlakozott, alkalmi vendégnek kell minősíteni. 26