A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Módy György–Gedai István: XVI. századi éremlelet Nyírmártonfalváról

Módy György—Gedai István XVI. századi éremlelet Nyírmártonfalváról A debreceni Déri Múzeumba 1966-ban Nyírmártonfalváról 4824 darabból álló XVI. századi éremlelet került be. A helyi Tsz 264 db pénz felleléséről szóló előzetes bejelentése nyomán a múzeum munkatársa az összetört pénzesedényt 40 cm mélyen, nagy valószínűség szerint eredeti helyzetében találta meg az éremlelet zömével. A többi pénzek 30—40 cm mélységből 2 m

2-es körzetben kerültek elő.

1 A lelet így hiánytalannak tekinthető és hitelesnek. A területet—Jeney-hegy nevű határrész — 1965 őszén mélyszántották. Ez forgatta fel és roppantotta össze az edényt, mely törött állapotban együtt maradt, benne az elrejtett érmék túlnyomó többségével. A lelet a vetés során került még feljebb. A lelőhely átvizsgálása után pontosan megállapíthattuk, hogy az elrejtés egy — felszántott állapotban — 2,9 X 3,9 m-es lakóház fala mellett történt valószínűen 70—80 cm mélységben. A ház alaprajza jól kivehető volt. A tűzhely átégett helyét, döngölt agyagalapozás összefüggő nyomait, patics és tégladarabokat, sok edénytöredéket és két vaseszköz töredéket találtunk. A Jeney-hegy két egymástól 120—150 m-re húzódó, majdnem párhuzamosan futó homok dombsor, három nagyobb — 2—2,80 m-es szintkülönbséget mutató — kiemelkedéssel. Lelőhelyünk az egyik kiemelkedésnek majdnem a tetején van. A lelőhelyet körülvevő kb. 180 m

2-en a felszínen gyűjtött kerámia (I. tábla), de döntően a helyenként még jól felismerhető felszántott házalapok nyomán XV—

XVII. századi település helyét azonosítottuk. Lelőhelyünktől déli irányban húzódó homokdombon pedig jellegzetes XII—

XIV. századi kerámiát, közöttük fenékbélyeges edény töredékét, találtunk (II. és III. tábla). A Jeney-hegy határrészen így a XII. századtól a XVII. századig folyamatosan lakott település volt. A nyírmártonfalvi határnak ez a része még a múlt század elején is az év nagy részében időszakos vízállással volt körülvéve. A valamikori vízjárta rész nagyobb koratavaszi és őszi esőzések idején jelenleg is jól megmutatkozik. A pénzeket tartalmazó edényt sikerült összeállítani (1. kép). Sárgásfehér színű, jó égetésű, 0,5 cm falvastagságú zömök fazék. Fenékrésze fölött teste hirtelen kihasasodik, domború vállban, rövid nyakrészben folytatódik. Széles szájnyílása van, kihajló vastagodó peremmel. Magassága 15,8 cm, szájátmérő 20,5 cm, fenékátmérő 9,1 cm. A pénzeket előbb egy sűrű, majd egy ritkább szövésű vászonzacskóba, azután durva zsákvászonba tették s úgy helyezték az edénybe. Az edény alján és falán ezért nincsenek oxidációs foltok. A három, különböző minőségű vászon szétfoszlott maradványait megleltük a törött edényben. A fazék oldala füstös, nagy kormos folttal. A talaj a lelet közvetlen közelében erősen átégett volt. Az edényt egy vörösszínű, sima felületű, jól égetett, 19 cm átmérőjű, 0,4 cm falvastagságú, 7 cm magas kúposán kihúzott, kerek fedővel borították le. A fedő tetején belül üreges, 2,9 cm átmérőjű laposra vágott fogó van, a fedő bel229