A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Sterbetz István: Vadlúd- és réceritkaságok a Hortobágyon

Sterbetz István Vadlúd és réceritkaságok a Hortobágyon Magyarország állatföldrajzi adottságai következtében súlyponti feladatot lát el az európai vízivadvonulásban. A Skandinávia és Szovjetunió felől délre-délnyugatra vezető vonulási utak a Kárpát-medencét egyaránt érintik s ezért a migrációs periódusokban vadvizes pusztáinkon, folyóártereinken, természetes nagy tavainkon, rizsföldjeinken, halastavainkon kontinentális viszonylatban is jelentős madártömeg tartózkodik. A nagy gyűjtőállomások között vezetőszerepe van a területi arányaival és sajátos ökológiai adottságaival egyaránt kiemelkedő Hortobágynak. A változatos ökológiai adottságokban bővelkedő, hatalmas pusztaság világhírét elsősorban a különböző vadlúd és récefajok mozgalmainak köszönheti, ezért a velük kapcsolatos problémákat a hazai ornithológia időszerű kutatási feladatának kell tekinteni. A magyar madártani szaklapok (Aquila, Kócsag) az utóbbi négy évtizedben ismételten tárgyalták az itt előforduló tömegfajokat. Ugyanakkor azonban hézagos képünk van a Hortobágyon csak ritkán megjelenő vadrécékről és vadludakról. Ezek adatai sajnálatos módon többnyire csak népszerűsítő lapokban láttak napvilágot, illetve a mai napig is több esetben publikálatlanok. A szétszórt, feledésbemenő közlésekből így a kérdéses fajok hortobágyi státusát nem tudjuk kellő áttekinthetőséggel megvilágítani. E probléma áthidalására szántam dolgozatom keretében a ritkaságok összefoglalását. A forrásmunkák elaprózottsága, vagy a mindez ideig elhallgatott gyűjtési-megfigyelési esetek miatt feltételezhető, hogy a maradéktalan felsorolás nekem sem sikerült. Ezért arra kérem az esetlegesen kimaradó adatok ismerőit, hogy utólagos közléseikkel szíveskedjenek a jelen összeállítást kiegészíteni. Adatgyűjtésemet 1967 december 31-el zártam. A felhasznált forrásmunkák nagy száma helytakarékosságra kényszerít. Az irodalmi felsorolásban ezért elsősorban az összefoglaló munkákat vettem figyelembe s csak azokat a cikkeket említem meg eredeti idézetben, melyek a szöveg szempontjából is szükségesek, illetve nem tartalmazza őket az összefoglaló hortobágyi faunairodalom. Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis Pali.) A vörösnyakú lúd magyarországi mozgalmát 1916—28 időközében Vasvári (1929), majd folytatólag 1966-ig bezáróan Sterbetz (1962, 1967) foglalta össze. A most közölt adatokat így 1929 előtt Vasváritól, utána pedig saját idézett munkáimból vettem át. Azokat az adatokat, melyek e három dolgozatban még nem szerepelnek, eredeti idézetben ismertetem. 21