A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)
Mesterházy Károly: Adatok a honfoglalás kori magyar köznépi család szerkezetéhez
amely több száz év lehetett, a családszerkezetben is maradandó változást idézett elő. Ez azt is jelenti, hogy a kazár birodalr-n a finnugor magyarság régi szállásterületeit csak részben foglalta el. Az északi törzsek műveltsége hasonló maradt a többi rokon népéhez, elsősorban az obi-ugorékéhoz. Néhány felsorolt temetőben, pl. Hódmezővásárhely—Kopáncson és Nemeskosuton két csoportra különültek el a sírok. A hódmezővásárhely—kopáncsi temető nagyobb sírszámú keleti részében lószerszámos, nyílhegyes férfi és korongos csüngős, lemez karpereces stb. mellékletes női sírok voltak. A nyugati sírcsoport kisebb, de zártabb volt, sok melléklet nélküli sírral. A nyugati részen S végű hajkarikás sírokat találtak és Salamon érmét. A két csoportot nem csak időbeli különbség választja el, hanem etnikai is. A két csoport két népesség temetője. A nemeskosuti temetőrészről nincs térképünk, a sírok csoportjait csak leírásból ismerjük. így értékelhetősége nagyon kicsi. Fontos e két temető tanulsága számunkra abból a szempontból, hogy a különböző nemzetségek egymás mellett való élését és temetkezését bizonyítják. Másrészt azonban azt is bizonyítják, hogy a temetkezések rendszerének különbözősége még bonyolultabb esetekben is segítségünkre lehet az anyag szétválasztásánál, és meghatározásánál. A honfoglaló magyarság etnikai és társadalom szempontú kutatásának kapcsolatai Vizsgálódásaink során három nagyobb csoportot tudtunk elkülöníteni honfoglaláskori emlékanyagunkban. Mindhárom csoport alapvető sajátosságainak megrajzolása a temetkezési szokások segítségével vált lehetővé. Sikerült kimutatnunk, hogy a régiségben a finnugor magyarságnál a matrilineáris nagycsalád volt az alapvető társadalmi egység. A magyarsághoz csatlakozott kabar és más török népek katonai szervezettségű családformája a patrilineáris nagycsalád volt. A török népek közé került és kazár fennhatóság alatt több száz évig élő magyar törzsek életében döntő változások következtek be, régi hagyományaiknak csak kis részét tudták megőrizni. Nyelvüket azonban, úgy látszik, megtartották és a csatlakozott török és kabar elemeket először kétnyelvűvé tették, majd elmagyarosították. 173 A régészeti emlékanyagban e három csoport két egymástól élesen elváló és egy vegyes jellegű leletcsoporttal jellemezhető: a feltehetően finnugor törzsekhez köthető az az emlékanyag, amely lovas temetkezés nélküli köznépi temetőinkben (Halimba, Kérpuszta, Nádudvar stb.) található, törökös műveltségű törzsekhez kapcsolhatók azok a temetők, melyekben a női viselet és ékszeranyag zömében köznépi jellegű, de a férfi sírokban kard, szablya, lovas temetkezés, íjj, tegez stb. is van. Kabar és török népeinkhez köthetők a klasszikus honfoglaláskori leleteket tartalmazó temetők (Bashalom, Bezdéd stb.) és sírok (Geszteréd, 174 Benepuszta, 175 Karancslapulytő, 176 Bana, 177 stb.). Györffy György kutatásai bebizonyították, hogy a honfoglaló magyarság etnikai összetétele sokkal tarkább volt, mint az az írásos forrásokból kitűnik. 178 Ez a tarkaság temetőinkben is megmutatkozik. Ez az oka annak, hogy valamelyik csoportba csak bizonytalanul sorolhattunk volna be viszonylag jól ismert temetőket, vagy temető részeket; Tápé—Malajdok-B. temető, 179 Varsánd, 180 Kecel, 181 Szeged—Bojárhalom, 182 stb. A honfoglaló magyarság társadalom szempontú vizsgálatával Szőke Béla foglalkozott nagy összefoglaló munkájában. A honfoglalók társadalmában három nagy réteget különböztetett meg az emlékanyag alapján: a vezető réteget, a 168 *