A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Mesterházy Károly: Adatok a honfoglalás kori magyar köznépi család szerkezetéhez

asszonyok nyáron pl. napernyővel jártak, hogy a nap meg ne fogja őket, bőrük el ne durvuljon. A nádudvar-töröklaponyagi temető szerkezetéből a matrilineáris nagycsalád szerkezetét olvastuk ki. A temető maga a matrilokális falu vetületének látszik. Azt láttuk, hogy finnugor rokonainknál a mai napig is számos olyan jelenség megmaradt, amely az ősi finnugor korszak egyenes folytatásaként fogadható el. A magyar néprajzi adatok azonban csak kiegészítői az obi-ugor adatoknak, nem érezzük ki belőlük a hagyományok folyamatosságát, hanem inkább nagyon halvány utalásként foghatók fel. Lehetséges, hogy a magyarságnál már a honfoglalás korában sem voltak olyan erősek az ősi társadalom szerkezetének elemei, mint a hantiknál és mansiknál a XIX. században. A mindennapi életben biztosan nem voltak meg a matrilineáris nagycsalád hagyományai olyan tisztán, mint ahogyan az a temetőkből kirajzolódik. A temetkezési szokásokban való maradéktalan érvényesülésük azonban amellett bizonyít, hogy a pogány temetők megszűnéséig legalábbis egyes elemeiben elevenen éltek a magyarság egy részénél. Árpád-kori történetünk egyik legizgalmasabb kérdése a magyar falu kialakulásának kérdése. XI. századi forrásaink nem nemzetségeket, hanem falvakat említenek.

70 Árpád-kori falvainkról azonban kiterjedtebb telepásatások hiányában keveset tudunk.

71 László Gy. csongrád-felgyői ásatásán olyan településnyomokra bukkant, amelyben árkokkal vagy csatornákkal körülvett nagy foltok belsejében kerültek elő X. századi edénytöredékek. E foltokat a nagycsaládok lakóhelyeinek határozta meg, melyek mindegyikéhez egy-egy nagycsaládi temető tartozik. E nagycsaládi lakóhelyeket a téli szállásokkal azonosította.

72 Finnugor eredetű falu szavunk régen vérközösségen alapuló, együvé települt közösséget jelentett,

73 s ez lehetett a magyar nagycsalád eredeti neve.

74 A nádudvar-töröklaponyagi vérrokon nagycsaládokat egy falu lakosságával azonosíthatjuk. Ez a falu tulajdonképpen a téli szállás, ahol az asszonyok éltek. A család férfitagjai főként állattenyésztéssel, pásztorkodással foglalkozhattak és tavasztól őszig nyájaik mellett élhettek. A földművelő munkát jobbára az asszonyok és a szegény, szolgarendű férfi család tagok végezhették, azok is inkább kiegészítő foglalkozásként. Jelentős lehetett a közeli Kösély folyón való halászat is. Fel kell figyelnünk arra a jelenségre is, hogy az egész temetőben csak két érme került elő. Nyilvánvaló, hogy ez a pásztorközösség — amely a mai Hortobágy puszta D-i szegélyén telepedett meg — még nem sokra becsülte a pénzt. Ebben a települési rendszerben felvetődik a matrilokális település meglétének lehetősége is. A finnugor népeknél általánosan fennmaradt matrilineáris leszármazás számontartását és továbbélését a téli szállások rendszere megőrizhette és lehetővé tehette a matrilokális település létrejöttét.

75 A XI. század elején már kevés olyan falu lehetett, amelyben egyetlen nagycsalád élt. Az erre vonatkozó legkorábbi adatunk azonban csak a XIII. század elejéről van. A tihanyi apátság 1211-ből való birtokösszeírásában megemlítik, hogy Bakonyszőllősön 3 család „de genere Mot", 6 család „nepotes Wlos" és 4 család „de alio genere nepotes Wlos" származású volt. Györffy Gy. a néhány családból álló genusokat nagycsaládoknak tartja.

76 Kétségtelen az is, hogy a magyarságnál a nemzetségi szervezet felbomlóban volt, különben István törvényei nemzetségekről szólnának falvak helyett.

77 A nemzetségi rendszer nagy bomlása a honfoglalást megelőző besenyő támadással vette kezdetét.

78 A X. századi törzsneveinknek az egész Kárpát-medencében való elszórtsága arra utal, hogy a X. században még mindenki tudta, hogy ki milyen törzsből származik, de a hét törzs már nem volt politikai realitás.

79 Á nemzetségi rendszerre a végső csapást a gaz155